Posztós Lenke: Készülődnek már a gólyák

Őszi ruhát ölt a határ,
készül már a gólyamadár
messzi útra, déli tájra,
vándorútját Isten áldja!

A gólyanép ím összegyűlve;
magasba száll kelepelve.
Kisérik a kósza felhők,
áramlatok, égi szellők...

Gólyamadár, gólyamadár,
ki tudja, rád hány veszély vár?
Hová rejtőzöl el gyorsan,
ha vihar csap le haragosan?

Elmélázva, utánatok szomorúan nézek...
Nélkületek üres marad a rét s a gólyafészek.
Visszajöttöd gólyamadár tavasszal úgy várom!
Jó útat most neked, drága, jó barátom!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Névnapi köszöntő Máriának

Köszöntjük e szép nap Máriát, Marikát!
Szivünket e név örömmel járja át.
Mária neve átszel eget, tengert,
Hiszen Isten őtet anyjává szentelt.
Az angyalok Királynője ő, ott fenn a mennyben
Egy csillag sem ragyog Máriánál szebben.
Mint drágagyöngy tündököl, angyalkarok között
Naggyá tette Isten minden angyal fölött.
Isten Keze Máriát százszor megáldotta;
Boldog az a lélek, ki e nevet hordja.
Mária, Istennek mindig "Igent" mondott!
Légy hát nagyon boldog, hogy e nevet hordod!
Mint mécses, világitson szivedben az erény,
Úgy, mint csillagúton világit a remény.
Maradj mindig jónak, hogy mindenki szeressen,
Szivemből kivánom, a jó Isten éltessen!

Posztós Lenke: Vigyázz a csöndedre kedves!

Vigyázz a csöndedre kedves!
Hallgasd, mit suttog a szél...
Figyelj, hogy értsd meg a szavát;
Isten a csöndedben beszél.

Ott van az igaz szeretetben,
egy kéz, mikor gyöngéden átölel,
máskor, csókokban cuppan az ajka,
s ott érzed szivedhez közel.

De, van, mikor mennydörög olykor
Kezében felhőkkel csattint,
nem mindig simogat hangja;
van úgy, hogy vesszővel tanit.

Máskor, a lábadhoz simul
a harmatos, zsenge, kis fűszálban,
vagy köszönt oly kedvesen, lágyan
egy illatozó, piciny kis virágban.

Egy kis madár dalol az ágon;
most is az Úr beszél hozzád.
Figyeled, mily szép a hangja?
Én értem, ó értem a szavát.

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Nyári est

Lenyugodott a szép nap már,
fészkére szállt a kismadár.
A tücsök kottájára dűlt,
egész nap csak hegedűlt.

Tátogtató, viola..,
szép szemeit lehúnyta.
Mosolyog a tengeri,
álomszellő lengeti.

Kigyúltak a csillagok,
az ég, mint ékszer, úgy ragyog.
A mesés nyári holdsugár
csendben mindent körbejár.

Bezár minden szép ajtót,
dúdol egy halk altatót.
Elcsendesül szív és vágy,
hol megvetve van már az ágy.

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szülőfalum templomába jöttem imádkozni

Szülőfalúm templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanitott meg engem jó anyám:
Térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szivembe kicsinykorún, régen
Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,
Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!

Posztós Lenke: Augusztusi vers

Az éjszaka vihar dúlt,
 július már  el is múlt.
Jött augusztus, s a meleg nyár 
lassan őszbe sántikál.

S ha már itt a nyár utója;

útra készül fecske, gólya...
A tücsök zenél; dana, dári,
a szép nyártól már el kell válni,
dana, dana, dári...