Posztós Lenke: Hasad a hajnal

 

Csendesen hasad a hajnal,

beköszönt ébresztő dallal.

Álmos még s hűvös a reggel,

harmatot szitál a csenddel.

 

Álmosan dobban a szív,

kávéillat csalogat, hív.

Simogat lágyan a virradat,

új fényben fürdik a gondolat.

Posztós Lenke: Kicsi süni 🙂

Vége van az éjnek,

éled már az élet,

a kicsi süni fázik,

kertekben tanyázik.

 

Rőt avaron lépked,

kora reggel ébred,

megfázott az orra,

korrog éhes gyomra.

 

Lába is megdermedt,

hamar útnak eredt,

kell is hát a mozgás,

egy kis sürgés, forgás.

 

Csörög egy kis tányér,

Cirmike még ráér,

van ám finom falat;

süni máris szalad.

 

Beszed a kis torkos,

közel a bozótos,

bebúj oda mélyen

s ki jön még csak éjjel.

 

27. 10. 2022.

 

Posztós Lenke: Őszi hangulat

 

Immár a napnak forró tűze

langyosra változva szelidült;

köd borítja a harmatos reggelt,

a fák lombja sárgává színesült.

 

Nem hallszik már a madarak dala,

dér csillan a kertek lágy füvén,

őszi szellő suhan a fákon,

s avart kotorász a bokrok tövén.

 

Színes ruhát öltöttek a lombok,

búcsút intve a tovatűnt nyárnak,

mely visszatekint még a dombok mögül,

s kiséri a darvakat, mint szállnak.

 

Bennem is egy nosztalgia ébred

ilyenkor, s a szívem ég a vágytól;

figyelem a darvakat, mint szállnak,

hisz elbúcsúztam én is rég a nyártól.

 

Emlékeket melengetek újra,

őrízgetem féltve szeretőn,

mert, ellentétben a lombhullató fákkal,

ami elmúlt, az vissza sose jön.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Indián nyár

 

Lágyan lengő, enyhe szél

szép emlékekről regél-

Simogat a napsugár

oly szép ez a késő nyár.

 

Erdő szélén egy madár

nagyot rikkant, s tova száll.

A fakopács kopogtat,

mókus diót ropogtat.

 

Gitár szól a tópartján-

szélén egy-két csónak áll.

Mintha táncra perdülne;

ringassa a tó víze.

 

A liget magát kelleti

avarszőnyeg dísziti.

A kis pad ölébe karol,

régidőkről nóta szól.

 

Régi nótát visz a szél,

vágyakozó szív zenél.

Halkan szól egy hegedű

az indián nyár gyönyörű!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Te tudod én Istenem...

 

Te tudod én Istenem, hogy egyetlen vágyam;

békét s szeretetet látni e világban.

Mert tudom oh Uram, hogy ahol béke honol,

ott nincsenek fegyverek, s véget ér a nyomor.

 

Én hiszem azt Istenem, hogy képes még szeretni

ember az embert, és nem öldökölni.

Szeretni úgy, ahogy Te szeretsz minket,

hiszen szeretetből teremtettél mindent.

 

Adj békét oh Uram; lásd a világ szenved.

Csitítsd le végleg a pusztító fegyvert!

Legyen újra öröm minden szívben, házban;

Teremts egy jobb jövőt e csodás, szép világban!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Elköszönő vers egy nyugdíjba vonuló lelkésztől

 

Ime, eljött a nap, hogy szomorkás lélekkel,

elköszönünk lelkészünktől hálaadó szívvel.

Köszönjük mi jó Lelkészünk Neked és az égnek,

az együtt töltött időt, az elmúlt 40 évet,

melyben tanítottál, s az Igével tápláltál,

a szűk úton vezettél, s hűséggel szolgáltál.

 

Kevés tán a szavunk, de a hálánk örök.

Hálánk ezen mondatból áll: Mindent köszönök!

Tanításod úgy érintett, mint szelíd szó a gyermeket,

mert, ami a szívbe hatol, azt feledni nem lehet!

Imanapok, oktatások, a sok közös program,

eltárolva mind ott vannak szívünkben szép sorban.

 

Megőrízzük mosolyodat, s a sok hő imát,

a mennybe melyet felbocsátott szíved és a szád.

Vigasztaló szavaid, a könnyet törlő kezek,

az együttérző szíved, s a jótétemények,

mind, mind megmaradnak, s az önfeláldozások,

a szeretetet nyújtó, forró szívjóságok.

 

Együtt voltál velünk örömben, bánatban

Békességnek szeretője: - Ez vagy Te valóban.

Két kézzel szórtad a mennyei magokat,

Krisztushoz vezetted a rád bízottakat.

Nem tudjuk, ha könnyű, vagy talán nehéz volt,

de, Aki elhívott, hitet s erőt adott.

 

Isten Igéjéről mély tanítást adtál.

Magad után lelkünkben örök nyomot hagytál.

Ha netalán szívedben néhány tüskét hagytunk,

kérünk, hogy bocsáss meg, hiszen gyarlók vagyunk.

Őrízd meg szívedben csak a szép emléket,

ez betölti meglásd a nyugdíjas éveket.

 

Most lezárul egy korszak, de vár még rád sok szép.

Éltedet és szolgálatod áldja meg az ég!

Egy ajtó nyílik csöndben ez alkalommal neked

Kívánunk a jó Istentől erőt, egészséget!

Szerető családod körében örömet,

minden jót és szépet, mely körülölelhet.

 

Váljon valósággá minden olyan álmod,

amelyre a szíved valaha is vágyott.

A nyugdíjas kornak is, bár megvan a neheze,

fordíts időt, gondot mindig egészségre.

Áldjon meg az Isten hosszú egészséggel,

váltsd fel hát a fáradságot egy kis pihenéssel.

 

Tartsd meg a szavadat, mint hű pásztor szokott,

szolgáljad az Urat, míg a szíved dobog.

Tudjad, hogy mindig a szívünkben maradsz,

s minden imánk érted a szívünkből fakad.

Köszönjük a jó Istennek, nagy lelkülettel,

hogy nekünk küldött, ám búcsúzunk most igaz szeretettel.

 

Kívánunk sok örömteli nyugdíjas évet,

egészségben, békességben bővölködjön élted!

Szívünkben marad, amit Krisztusért tettél,

és megmarad, amiért Krisztusban lettél!

Mert, nincs más maradandó, egyedül az Isten,

Aki volt, Aki van, és lesz mindenekben!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Csak szeretni kéne...

 

Csak szeretni kéne, s jobb lenne a világ,

nem szólnának fegyverek, se ellentétes viták.

Tisztelni kellene, s megbecsülni egymást,

hiszen csak a jóra küld égi Atyánk áldást.

 

Bocsánatot kérni;- így kéne, ha tévedsz,

s megbocsátást adni; ki ellened vétett.

Tisztelni mindazt, mit Isten teremtett,

csak így élhet az ember boldog életet.

 

Mosolyogni kéne kedvesen egymásnak;

Számít, hogy mások a szemedben mit látnak?

Képviseled Őt, ki kereszten szenvedett,

s meghalt éretted, mert nagyon szeretett!

 

Van, kinek az élet minden jót megadott.

Megköszöni vajon a mát és a tegnapot?

Boldog, hogy van neki szerető családja?

Bizony ezért sok más ezer hálát adna.

 

Rövid ez az élet, oly gyorsan elröpül.

Jót vagy rosszat tettél, a legvégén kiderül.

Nem tudhatjuk utunk mikor ér majd véget,

járjuk végig szeretve, hisz így szép csak az élet.

 

Minden jog fenntartva!