Posztós Lenke: Havas tavasz

 

Hej de szeszélyes a tavasz,

huncutkodó, kacér, ravasz.

Tegnap mosolygott a rét,

s mára vissza- jött a tél.

 

Havas lett a szép tavasz,

táncot jár az ég alatt.

Hol nevet, hol pityereg,

madár, virág didereg.

 

Szél hegedül, hull a hó,

máskor nap süt ragyogó.

Fagyos szelek fújnak néha,

Ez aztán már téli tréfa!

 

Felhők kúsznak fenn az égen,

gólya didereg a fészken.

Bejárná bíz ő a rétet,

csak találna egy falat ételt.

 

Rügyet bontó, szép kikelet,

váltsd fel már a havas telet.

Lásd, megjöttek gólyák, fecskék;

örvendezzenek szegénykék!

Posztós Lenke: Sándor, József Benedek, nem hoztatok meleget!

 

Sándor, József, Benedek,

mi a frász lett veletek?!

Nem hoztatok meleget,

csak lyukas zsákban hideget.

 

Megjött a sok vándor madár,

s rátok oly nagy örömmel vár!

Hosszú útról, messzi innen

érkeztek, s még meleg sincsen.

 

Mi lett hát most veletek?

Talán eltévedtetek?

Vagy talán a Tejúton

ácsorogtok szabadon?

 

Vagy más tájakra tereltek,

a ravasz, hideg, vad szelek?

S ahová most értetek,

szórjátok a meleget?

 

Vártunk rátok eleget,

s, nem hoztatok meleget!

Minden lélek hasztalan várt;

Megváltoztatjuk a naptárt!

 

 

Posztós Lenke: Sándor, József, Benedek

 

Szeretettel köszöntelek; Sándor, József, Benedek!

Kisütött a szép Napocska, de, nem hoztatok meleget.

Lehet a nagy cipelésben kilyukadt a zsákotok,

vagy talán az egyiketek a Tejúton még ácsorog...

 

Na, de ez ám kicsit szégyen, Sándor, József, Benedek,

hogy örömmel várt névnapotok, nem hozott csak hideget.

Várt tirátok minden ember, gyerek és a sok madár,

s meleg helyett ázunk, fázunk, rügyecskét se hajt az ág.

 

Nem jártatok szerencsével, hidegfront jött heves széllel.

Benedeknek zsákja lapos, úgy hallottam, semmit se hoz!

Igy hát ezt én másra hagyom, nem töprengek többé azon.

Most, Gáborra figyelek; Hátha hoz ő meleget!

 

 

 

 

Posztós Lenke: Köszönöm az imahetet!

 

Hálásan köszönöm, Uram Jézus Neked,

hogy Veled tölthettem, ezt az Imahetet!

Szolgálóid által szívemhez szóltál

minden egyes szóval megsimogattál!

 

Ó, mily csodálatos, együtt lenni Veled..,

rendületlen hittel szorítani Kezed,

Benned elmerülni; némán, fedhetetlen,

s megpihenni csendben szerető Kebleden.

 

Ha Veled vagyok Uram, nem bánthat már semmi,

hiszen amit tőlem, eltudnának venni,

az már nem az enyém, átadtam.., a másé;

egy örömmel teli, sokkal szebb világé;

 

ahol jutalma van a jónak, szenvedőnek,

megterített asztal, szomjas s éhezőnek,

nem törhet már rosszal senki életemre,

s választ is kapok minden kérdésemre.

 

Megtanítasz Uram, küzdeni mindennel;

vicsorgó halállal, nyomorgó élettel..,

mert ahogy végigfutunk ezen az életen;

átkozott poklon, vagy virágzó Édenen,

 

mindeneket magunkkal viszünk,

mindent, mindent a hit oltárára teszünk.

S boldogak csak úgy vagyunk magunkban,

ha Öledben lehetünk megnyugtan.

 

Ezért jó Megváltóm, hallgass meg, úgy kérlek;

Vezess a szűk úton, míg Hozzád visszatérek..,

hogy szolgáljalak Téged, míg lelkem haza tér,

s legyen az életem; templom és szentély!

 

Minden jog fenntartva!