Hálaadás

Szerényen, bucsút int a nyár,
szárnyait edzi a gólyamadár.
Kacsint a szőllős,- szüretre vár-
Sárgában fénylik a határ.
A kosarak szinültig teltek-
Szinesek a gyümölcsös kertek.
Kérges a falúsi tenyér,
de bőven lett szőllő és kenyér.
Köszönjük az áldást, a sok jót,
-megköszönünk minden évszakot.
Mert gondod van gazdagra,
arra is ki szegény,
arra is, akinek keserű a kenyér;
árvára, özvegyre, kinban szenvedőre,
haragod felgerjed az őket megvetőre.
Köszönjük jó Atyánk a gazdag évszakot,
az újkenyeret, a szőllőt és a bort.
Azt is, hogy gyönyörrel töltöd el szivünk,
hálát adunk mindenért
Neked Istenünk!

            Posztós Lenke
                 verse

Szerzői és minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Hálaének és ima ( Szent István napra )

                                  

                                                 

Rigó rikkant a szélcsavarta ágon;
szóljon hálaének, minden magyar szájon!
Szóljon hálaének kereszténységünkért,
István királyunknak dicső emlékéért!

Mert tanítást adott népének Jézusról;
Királyuk volt és bátor apostol!
Koronáját büszkén díszítette;
az erények fényes ékessége.

Szóljon hála azért, mert vidám szívet kaptunk,
a kevésből is mindig szívesen adtunk.
Jóban vagy balsorsban Istenhez fordultunk,
barbár népek ellen jó harcot harcoltunk.

Megáldottad Urunk azt a drága vért,
mely kifolyt a hazáért és a nemzetért.
Midőn népek hadakoztak ellenünk veszetten,
"átvittél minket is a Vörös tengeren..."

Te tudod, a magyarnak sok szenvedés jutott!
Sok néma fájdalmat könnyeibe fojtott...
Keserű bánattal ette meg kenyerét,
-véres verejtékkel vitte a keresztjét.

De, nap ragyog fel eső után, s eltűnik a bánat,
a szomjazó virágra harmatcseppek szállnak.
Megtört szívvel, alázattal az égre tekintünk;
fogjad kezünk Uram, mert másképp elveszünk!

Tanítsál meg türelemre, s a szavainkat szűrni,
makacs mivoltunkból végre kiürűlni,
szívünkből hinni, a Te igádat vinni,
taníts megértésben s szeretetben élni!

Nyakas e nép, tudjuk! De gondod volt rája..,
Szíved meglágyítá a szerények imája.
A szeretet lángját gyújtsa kezed újra,
ha megsérült szívekben netán kialudna...

Egyedül a szeretet tarthat össze s nem fél,
bármerre is sodor sorsunk, mint a szél...
Nemzetemet hordozom a szívemen!
Az Árpádháznak örökségét viselem!

Hő imával kezeimet az égre kulcsolom;
Nemzetemért forrón imádkozom!
-Ellensége ne legyen magyar a magyarnak!
Szentül megőrizze, mit őseink ránk bíztak!

Mert, ha egymás ellen gyűlöletet szőtt,
ki lesz az, ki szereti még őt?!
Árvaságban ki vigasztalja, ha bánkódik szegény?
Szerteszórva mint a porszem a népek tengerén...

Mutasd meg, hogy jövőnk, szívet tápláló ér!
A múltnak mélységébe visszanyúló gyökér!
S hogy lehetünk még kovászai egy új magyar népnek,
szellemi utódok, kik forrásukhoz térnek.

Találjon e nép végre önmagára!
Nyíljon mindörökké imára a szája!
Éljünk mint testvérek, egymást megbecsülve,
másoknak se legyünk dühös ellensége!

... Még annyi minden lenne Uram, hogy kérjelek..,
hogy jók legyünk, s mások is olyanak legyenek,
de, Te tudod jobban mire van szükségünk,
mikor bővölködünk vagy inségben szenvedünk.

Tápláljál kenyérrel, éltessél hitünkkel,
ne engedd szomjaznunk, itass élő vízzel.
Tölts meg Szentlélekkel, hogy cselekedjük azt,
amit Isten nélkül az ember elmúlaszt.

Hálatelt szívvel dicsőitsünk Téged,
Atya, Fiú és jóságos Szentlélek!
Engedd jóvá tennünk, mit mások elrontottak..,
mint méltó utódai Szent István királynak!

                                                                              Posztós Lenke

                                                                                    verse

        Szerzői és minden jog fenntartva!
        Megosztható változás nélkül,
        mindennemű egyébb felhasználása
               engedélyköteles.

                                                                                                         

                                                                                                       

                                                

Hajdú Saci -A LÉLEK IMÁJA .