Szent Karácsony ünnepén

Örömünnep szent Karácsony: Alászállt a Szeretet!
A csillag nyomán rátaláltak: Őt kereső emberek!
Ismételten újra érzem,azt az égi örömöt,
mikor szivem jászolába Isten Fia költözött.

-Begyógyitott fájó sebet, -minden kétely eloszlott,
elűzte a sötét vihart, mely szivemben tört, rombolt..,
mikor Neki átadtam, mint szerény lakhelyet
szivemet örökre, s benne  béke lett.

-E zűrzavaros világ szelid Karácsonyán,
nálad is ott van a szived jászolán
Jézus? Aki megváltani jött!
Befogadtad te is tisztelettel Őt?

Megnyitottad Neki szived ajtaját?
A Megváltó nálad is lakhelyre talált?
Boldog vagy akkor, hisz biztosan tudhatod:
Szeretetet, békét -új szivet adott!

-Kivánom, hogy minden nap karácsony legyen;
s minden ember szive egy boldog Betlehem.-
Az angyali üdvözlet viszhangot találjon,
s a világ megváltása valósággá váljon.

Szálljon le békesség e sóvárgó földre,
távozzon a gyülölet s háborúság lelke!
Hálaének szálljon az emberi szivből,
öröm és áldás - a magasságos égből.

Amikor pedig felcsendül az ének:
"Dicsőség Istennek, s béke az embernek!"
Szeressük egymást és higgyünk a jóban,
igy tiszteljük Jézust mindennél méltóbban!

Posztós Lenke - Keresztény versek
blogspot.com
Minden jog fenntartva!

Ha karácsonyi csillag lennék...

Ha karácsonyi csillag lennék,
mindenkihez beragyognék,
Megváltómról hirt üzennék,
minden embert Hozzá vinnék,
hogy jöjjenek áldást kapni,
kik nem voltak még köszönteni.
Advent minden utazója
eképp, mint egy égi szóra
menne a pásztorok nyomán,
mint végtelen karaván,
a Messiást megtalálni,
hódolattal eléállni,
hogy lelküket töltse be;
égi öröm, s szent béke.
A karácsony járja át,
s zengjen a Föld hozsánnát!

De, én csak egy porszem vagyok,
a csillag mégis bennem ragyog!
Ameddig e földön élek
vezet e Fény, s nem kell féljek,
mert nem járok már sötétben
-világos az ösvényem.
Az Úr Jézusnak hálát adok,
hogy szivembe jött, s Övé vagyok!
Nélküle üdvösség nincsen!
Az Ő neve: "VELÜNK AZ ISTEN!"

 Posztós Lenke verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Volt nekem egy drága öcsém...

Volt nekem egy drága öcsém,
úgy hivták, hogy Paulka.
Gondját, baját, csak Istennek,
senki másnak nem mondta.

Termetéért, módoráért,
sok leányzó vadászta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.


Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszitett vele.


Segitőkész, nem habozó,
hű volt, bátor, s őszinte;
de, ennél még gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szive.


De, a kit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja a nyomorban.


Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten;
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.


Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen;
Áldja pihenését
a Mindenható Isten!

Posztós Lenke - Keresztény versek

blogspot.com

Minden jog fenntartva!

Mi lehetne fájdalmasabb?

Mi lehetne fájdalmasabb,
mint 'ki anyját veszti el?
Hisz Isten minden szeretetét
az ő szivében rejti el.

Ki ölel még olyan forrón?
Ki viseli gondodat?
Lehetsz gyerek, felnőtt, ősz is,
édesanya egy marad.

Ki bátorit aggódásban,
ha az élet megvisel?
Ki bocsájt meg minden hibát
valahányszor tévedel?

Vagy amikor csalódás ér,
ki simogat tégedet?
Ki kötözi fájó szived,
mit a világ megsebzett?

Ha mindenki megtagad is,
s körül vesz a félelem,
Ki mondja, mint senki más,
hogy: "jöjj ölembe gyermekem!"

Kinek lehet minden szava
gyógyir minden sebedre?
Ki ismeri gondolatod,
s mi rejtőzik szivedben?

Isten csak, s az édesanyád
ismeri a szivedet!
Csak ők fogják szeretettel
mindvégig a kezedet.

S ha már Isten, országában
nyugtassa az ő lelkét,
Onnan is a vérző szive
megáldja a gyermekét!

A vágyakozás tengerén

 

 

 

A vágyakozás tengerén hajózgatok én,

midőn az ősz is búcsút int, november elején.

Halottaimra emlékezve, szívem fájón ég

értük, kik a túlsó partról intenek felénk.

 

Szeretteim sírhalmánál csendben elmélázok...

Emlékeik tiszták, édesek és fájók-

Imát mondok értük, már csak ezt tehetem,

sírhalmukon virágok jelzik szeretetem.

 

Gyertyalángja mellett, míg elmondom imámat,

Szívemből lassan eltűnik a bánat.

Fülembe suttogja a virág s fenyőágak,

hogy ne higgyek a télnek s az örök elmúllásnak!

 

Hiszen a tél átmenő egy csodás kikeletre,

mindaz, ami fáj még, válhat örömünkre!

Csak hinnünk kell Jézusban, - Ő a "Feltámadás!"

Általa lesz számunkra boldog találkozás.

 

Addig is hordozom őket a szívemen!

Hogy enyéim lehettek, köszönöm Istenem!

Általuk oly szépek most az emlékeim-

Áldás s béke rátok Drága szeretteim!

posztoslenke.blogspot.ro
Keresztény versek
Minden jog fenntartva!

Hozd fel a szivárványt...

                                          
Jézus könnyei hullanak a földre -
Bántalmas e világ, de nagy az Úr kegyelme!
Az emberek fiai száján van a "Béke!",
De háborúság s gyülölet hallik fel az égbe.

Gyermekek ezrei szenvednek nyomorban;
Élik gyermekkorúk a sorstól elraboltan.
A szivekben a szeretet mindjobban kihűl-
Testvér a testvértől messzire menekül.

Oly sok a szenvedés szerte e világon
A gyülölet hangja ordit ember szájon.
Gőgősen összefog a sziv a sötétséggel;
A kegyetlenség határtalan minden teremtménnyel.

Mért van igy Istenem, mért kell mi igy éljünk?!
Hisz Jézus a kereszten megszenvedett értünk!
Minden reggel a Nap szeretetre kel fel,
Mégis annyi szivben Jézust feszitik fel!

Te vagy ó Uram, a királyok Királya!
Országok hatalma, népeknek Birálya!
Ne engedd a rossznak belepni a Földet,
Téritsd igaz hitre a téged üldözőket!

Szünjön meg a gyülölet s a háborúság lelke!
Uralja a világot, s szivünket a béke!
Nyitsd meg a sziveket bűnbánó imára,
Hozd fel a szivárványt e bűnöző világra!

Köszönet az Úrnak, s az Ő szolgájának!

Jó Atyánk, im Eléd jöttünk;
-Szivből szól a köszönetünk;
A mi lelki vezetőnkért,
S a Te gazdag kegyelmedért.

Te rendelted őt minékünk,
Hogy formálja kemény szivünk.
Jézus útján vezessen -
 Élő vizhez tereljen.

Köszönjük a szent szavakat,
A fentről jövő áldásokat,
A szelid lelket, s jámbor szivet,
Az Igét és a szeretetet.

A barátság lelkületét,
Az egyszerűség szellemét,
S azt, hogy kisértésben győzött
az anyagi kincsek fölött.

Mikor simogatott szava
Jézus beszélt őáltala.
S hogyha búsan terhet vittünk;
Megbátoritotta szivünk.

Urunk példáját követve
Juhait mind összeszedte.
Csendes legelőkre vitte-
Friss Forráshoz terelgette.

Sok embernek nyomorán
Szelid szive megesett;
Sirt a szenvedővel,
S a boldoggal nevetett.

- Elszálltak ó Atyánk, elszálltak az évek,
Mikor együttesen dicsérhettünk Téged.
Im, most némán állunk, s szomorú a szivünk;
A búcsúzást oly fájó elviselni nékünk.

De, az idő mégis, ha arra késztet minket,
Hogy szeretett pásztorunk elbúcsúzzunk töled;
Szivből megköszönjük, hogy oktattál- neveltél
Urunk Jézusunkhoz a szűk úton vezettél.

Szálljon ezért áldás; munkádra, éltedre!
Minden lépted nyomát ez áldás kisérje!
Mindent megköszönünk, s szivből arra kérünk:
Hogy szeretetben és lélekben- maradj mindig véllünk.
E szent lángot továbbá hűséggel táplálja;
Szerető hiveid búzgó, hő imája!
                                         
Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

A néma imák

Csodálatosak, mélyek a néma imák-
Igy beszél Istennel minden virág.
Magában suttogja a Miatyánkot,
S illatával betölti a világot.

Nem keseriti el sem zápor, sem szél
Ha jön a vihar, attól sem fél.
Boldogan megy az elmúllásba;
Tudja, hogy halál után, új élet várja.

Illata még szebben, erősebben árad,
Ha kerék zúzza össze, vagy széttapossa lábad,
Mert az ártatlant, a csendben szenvedőt
Átkarolja Isten, áldássá teszi őt.

Ha réten, virágok közt lépdesel;
Tekints te is velük az égre fel!
Mondj el velük egy néma, mély imát,
S higgy, hogy örök élet vár reád!
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Hogyha visszanézek...

Hogyha visszanézek elszállt éveimre,
volt ám részem nekem is igaz szeretetben.
De a sirig tartót csak szüleimtől kaptam,
habár szeretetben fukar sosem voltam.

Visszaemlékezem a szülői házra,
vigkedvű apámra, anyám mosolyára,
virágos kertünkre, az oltott orgonára,
s az illatát szaglászó, tarka kis cicámra.

Elteltek az évek, a mesevilág elszállt.
Bizony az élet nem egyszer megrostált.
Volt aki szeretett, volt ki megtagadott,
volt sok vérző seb is, mely lassanként beforrott.

Szeretetben adós soha nem maradok,
de szüleimnek holtig hálával tartozok!
Mert Istenen kivül, úgy senki nem szeretett,
mint ahogy az én szüleim szerettek engemet!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

De jó lenne...

De jó lenne én Istenem, Aki a mennyben vagy;
Ha minden gyermek boldog lenne, itt az ég alatt.
Ne lenne több háborúság,éhezés és nyomor;
Ne ülne a kis arcukra soha könny, csak mosoly.

Lenne boldog minden gyermek, amint teremtetted;
Ne uralná soha gonosz, csak a szereteted.
Semmi tölle ne venné el azt a boldogságot-
Ne ismerné egy se' meg a kinos árvaságot.

Lenne minden gyermekszivben; újjongás és béke
Ne érezné senki hogy: - a gyermekkornak vége.
Észrevétlen hullana le a gyümölcsfavirág
Ó, mennyire szebb lehetne, ez az egész világ.

Uram Jézus, Tied minden hatalom és ország
A gyermekekről példát adtál: "Övék a mennyország."
Tisztitsál meg minden lelket, tedd őket fehérré;
Legyen minden ember lelke, mint a gyermeké.

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

Köszönet az imahétért

Hálásan köszönjük, Urunk Jézus Neked,
hogy Veled tölthettük, ezt az Imahetet!
Szolgálóid által szivünkhöz szólottál
minden eggyes szóval megsimogattál!

Ó, mily csodálatos, együtt lenni Veled..,
rendületlen hittel szoritani Kezed,
Benned elmerülni; némán, fedhetetlen,
s megpihenni csendben szerető Kebleden.

Ha Veled vagyunk Uram, nem bánthat már semmi,
hiszen amit töllünk, eltudnának venni,
az már nem a miénk, átadtuk.., a másé;
egy örömmel teli, sokkal szebb világé;

ahol jutalma van a jónak, szenvedőnek,
megteritett asztal, szomjas s éhezőnek,
nem törhet már rosszal senki életünkre,
s a választ is megkapjuk minden kérdésünkre.

Megtanitassz Uram, küzdeni mindennel;
vicsorgó halállal, nyomorgó élettel..,
mert ahogy végigfutunk ezen az életen;
átkozott poklon, vagy virágzó Édenen,

mindeneket magunkkal viszünk,
mindent, mindent a hit oltárára teszünk.
S boldogak csak úgy vagyunk magunkban,
ha Öledben lehetünk; megnyugtan.

Ezért jó Megváltónk, hallgass meg, úgy kérünk;
Vezess a szűk úton, mig Hozzád visszatérünk..,
hogy szolgáljunk Téged, mig lelkünk haza tér,
s legyen az életünk: templom és szentély!

Posztós Lenke verse

Minden jog fenntartva

Ima a Szentlélekhez

Istennek Szentlelke, úgy várom jöttödet!
Borítsd újra lángra Tűzeddel szívemet.
Megbűnhődött lelkemre hintsd a Krisztus vérét
állítsd helyre bennem Istennek a képét.

Formálj át, tisztíts meg; -nyitva van a szívem!
Hegyet megmozdító hitet adjál nekem.
Küld le rám Istenem Lelkednek áldását,
tüntesd fel arcomon Fényed ragyogását.

Szentlélek Úristen, szállj le családunkra,
egy se legyen köztünk termőtlen fügefa!
Újítsd meg életünk, adj szívünkbe békét,
töltsd el Szentlélekkel házunk egész népét.

Szállj le a világra Krisztusi Lélek -
Oly sok mindenfele a könny és a vétek.
Olvaszd fel Tűzeddel a megdermedt szíveket,
támassz a pusztában virágzó életet.

Óh, jöjj közénk Szentlélek, tégy egy nagy csodát;
tisztító Tűzeddel járd a lelkeket át,
hogy legyen minden lélek virágzó almafa,
s minden halandó test az Isten temploma.

 Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

A 65. MÁJUS

Orgona illatú májusi reggelen
Szélesre kitárom szobám ablakát-
A 65. tavaszon Május,
Köszöntlek, s mondok egy hálaimát.

Megköszönöm az én Teremtőmnek;
Hogy az új tavasz ismét mosolyog rám,
Szelid szellő simogatva felel;
S orgona illattal tölti meg szobám.

Áldott légy gyönyörű Május,
Hogy hajnalod ismét száz csodát igér-
Bár lépteim lassúlnak egyre,
S a fejemre pereg lassan a dér.

A májusi szerelem immár csak emlék,
Emlék, mely néha még visszajár,
De az Úr szerelme betölti szivemet;
Szerelem, mely mindvégig megáll!

Aranyszinűvé festette ma is a reggelt,
A napsugár arcomon táncot jár-
Madárkorúsok magasztos éneke
Mint köszöntő,  vidáman felém száll.

 Az ébredő hajnallal szivem útra kel
Élvezni a tavasz friss illatát-
Pompásan, bóditó, millió virággal,
Mit a természet csokorként nyújt felém át.

Felüdűlt lelkem, hálazsoltárt zeng;
Mindenért, ami e földön él.
Áldalak ó Megváltóm, Jézus,
Hogy szivemben új május zenél!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva

Győzött a Fény; - Krisztus feltámadott!

Harang zengést hordoz az illatos szél-
Megtört a sötétség, győzőtt a Fény!
Az Isten szeretőkre örök élet vár;
Krisztus feltámadott! -Nincs többet halál!

Ragyogó fényben sokaknak megjelent:
Diadallal, bűn és halál felett!
Kezén, lábán, ott a szegek helye;
hogy a hittben erőt találj benne.

Előttünk is itt áll hitünknek fényében;
életre hiv az újjászületésben!
Feltámadást, új életet hirdet!
Örök boldogságot, az Őt követőnek!

De nincs addig húsvét az emberi szivben;
mig nem teszi Úrrá Jézust életében!
Nem szólal benne a kikelet hangja,
a lélek templomát sötétség lakja.

Támaszd fel Húsvét mindazt, aki meghalt;
ki sötétben még várja a pirkadó hajnalt...
Hogy nagypéntek után, megkinzott lelkére;
üdvösséget hozzon Krisztusnak szent vére.

Posztós Lenke verse

Minden jog fenntartva

Itass meg, Jézusom!

Aki a földet felhőkkel boritja,
Ki a bolygókat tenyerén forgatja,
Aki feltárta bűneit a samáriai asszonynak
- az Élet vizét adja e kárhozó világnak.

Te ajándékba adod nekünk az életet!
Itasd meg óh Uram, szomjazó gyermeked!
Hisz Te mondtad, Akié a világmindenség:
" Ki szomjuhozik jöjjön Énhozzám és igyék."

Im, itt állok Előtted Jézusom!
Bűnökkel terhelten, szomjason...
Kegyelmed Forrása végtelen, s nem apad
- esedezve vágyom, hogy szomjamat kiolcsad.

Óh vigyél e Forráshoz, Megváltóm, engemet,
Öntözd meg Véreddel kiszikkadt lelkemet.
Tisztuljon bűnömnek bármilyen salakja,
hadd mosson fehérre Vérednek patakja!

A világ útjait összebarangoltam,
kútjaiból vizet bőségesen ittam.
De éltető vizre sehol nem találtam,
-kis idő múlva ismét megszomjaztam.

Csak Benned van Uram, mindennek ereje!
Te vagy az életnek búzgó Kútfeje!
Itass meg, Jézusom e Forrásból engemet,
S cserébe adom Neked a szivemet!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

Beszélgetés az Úrral ...

 Egy kis-zúg csendes hajlékában;
szivem belső kamrájában,
hol a hit mécsese ég -
találkozunk Uram; Te meg én.

Ott adsz nekem élő vizet,
megnyitottad szemeimet,
felfedted a bűneimet,
s bekötözted sebeimet.

Ó mily csodás, hogy most látok!
Nem vagyok már többé átok!
Kihúztál vak sötétségből -
Megmentettél félelmemből.

Látom immár bűneimet;
s könny lepi el szemeimet,
mert minden vétkem, minden átkom;
keresztre vitted óh Megváltóm!

Áldom Uram, szent Nevedet!-
Keresztem könnyű lett Veled-
Tegyél engem áldássá-
sziklakőből forrássá.

Legyek szelid, mint a galamb,
tisztán szólló, mint a harang-
szenvedőnek vigasza;
legyek termő fügefa!

Ahogy szeretsz, úgy szeressek;
a rámszorulón segithessek-
Áldásod az arcon ragyog;
hadd lássák hogy Tied vagyok!

A bántalmazást elszenvedjem!
Parancsodat - meg ne szegjem!
Ezzel Uram, szentül Neked tartozom:
Ha rám nézel, öröm legyen arcodon.

Posztós Lenke verse

Minden jog fenntartva!