Posztós Lenke: Hogyha visszanézek...

Hogyha visszanézek elszállt éveimre,
volt ám részem nekem is igaz szeretetben.
De a sirig tartót csak szüleimtől kaptam,
habár szeretetben fukar sosem voltam.

Visszaemlékezem a szülői házra,
vigkedvű apámra, anyám mosolyára,
virágos kertünkre, az oltott orgonára,
s az illatát szaglászó, tarka kis cicámra.

Elteltek az évek, a mesevilág elszállt.
Bizony az élet nem egyszer megrostált.
Volt aki szeretett, volt ki megtagadott,
volt sok vérző seb is, mely lassanként beforrott.

Szeretetben adós soha nem maradok,
de szüleimnek holtig hálával tartozok!
Mert Istenen kivül, úgy senki nem szeretett,
mint ahogy az én szüleim szerettek engemet!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

De jó lenne...

De jó lenne én Istenem, Aki a mennyben vagy;
Ha minden gyermek boldog lenne, itt az ég alatt.
Ne lenne több háborúság,éhezés és nyomor;
Ne ülne a kis arcukra soha könny, csak mosoly.

Lenne boldog minden gyermek, amint teremtetted;
Ne uralná soha gonosz, csak a szereteted.
Semmi tölle ne venné el azt a boldogságot-
Ne ismerné egy se' meg a kinos árvaságot.

Lenne minden gyermekszivben; újjongás és béke
Ne érezné senki hogy: - a gyermekkornak vége.
Észrevétlen hullana le a gyümölcsfavirág
Ó, mennyire szebb lehetne, ez az egész világ.

Uram Jézus, Tied minden hatalom és ország
A gyermekekről példát adtál: "Övék a mennyország."
Tisztitsál meg minden lelket, tedd őket fehérré;
Legyen minden ember lelke, mint a gyermeké.

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!