Száraz a rét, szomjas a föld
aggódó szívünk gyászruhát ölt.
Szomorú arccal tekintünk az égre..
Nem volt eső régen, bárcsak lenne végre!
Tikkasztó hőség perzseli a tájat;
párolog a víz; patak, tó kiszárad.
Szomjúhozik a föld, megsárgult a pázsit.
Nyítsd meg jó Istenünk az ég csatornáit!
Kiszikkadt földek esőért epednek..
A szárazság, termést, életet fenyeget.
Harmatot vár a rét, esőt a vetések,
virága sincsen a kis méhecskének.
Nincs patak madárnak, tó sincs a békának,
ember, állat, növény, mind esőre várnak!
Esdve kérünk Urunk, nyítsd meg az eget,
úgy, mint egykor Illés kérésére tetted!
Szánd meg oh Istenünk, szánd meg a földet,
hisz kegyelmed nélkül semmi se élhet!
Éhség és szomjúság riasztón fenyeget
Bűneink miadt, ne zárd el az eget!
Tudjuk, sok a vétkünk, büntetést érdemlünk,
de, annyi az ártatlan, kik szenvednek érettünk!
Szánd meg az éhezőt, szánd meg a csecsemőt,
adj Uram érettük termésthozó esőt!
Beismerjük Uram, mily sokszor megbántunk,
de bánjuk bűneinket s magunk megalázzuk.
Te látod oh Istenünk, hányan sírnak velünk!
Mennynek, Földnak Ura, adj esőt nekünk!
Ámen!
Minden jog fenntartva!
