Én Kegyelmes, Jó Istenem,
milyen jó, hogy itt vagy velem!
Karod nekem védő bástya,
mikor lelkem a Rossz bántja.
Mindig féltem, mi lesz velem,
ha, súlyosbodik a keresztem?
S ím, a halál völgyét jártam,
ott is Uram, Rád találtam.
Sötét vízek lepték fejem,
de, Te megragadtad kezem.
Oly sok kezet küldtél felém,
s újra éledt bennem remény.
Mindenütt ott voltál velem,
én Kegyelmes, Jó Istenem.
Hálát most remegve adok,
hisz egy bűnös, porszem vagyok.
Elmegyek a templomunkba,
megköszönöm Neked újra,
hogy Te mindig itt vagy velem,
s kézen vezetsz jó Istenem.
