Szent Karácsony ünnepén

Örömünnep szent Karácsony: Alászállt a Szeretet!
A csillag nyomán rátaláltak: Őt kereső emberek!
Ismételten újra érzem,azt az égi örömöt,
mikor szivem jászolába Isten Fia költözött.

-Begyógyitott fájó sebet, -minden kétely eloszlott,
elűzte a sötét vihart, mely szivemben tört, rombolt..,
mikor Neki átadtam, mint szerény lakhelyet
szivemet örökre, s benne  béke lett.

-E zűrzavaros világ szelid Karácsonyán,
nálad is ott van a szived jászolán
Jézus? Aki megváltani jött!
Befogadtad te is tisztelettel Őt?

Megnyitottad Neki szived ajtaját?
A Megváltó nálad is lakhelyre talált?
Boldog vagy akkor, hisz biztosan tudhatod:
Szeretetet, békét -új szivet adott!

-Kivánom, hogy minden nap karácsony legyen;
s minden ember szive egy boldog Betlehem.-
Az angyali üdvözlet viszhangot találjon,
s a világ megváltása valósággá váljon.

Szálljon le békesség e sóvárgó földre,
távozzon a gyülölet s háborúság lelke!
Hálaének szálljon az emberi szivből,
öröm és áldás - a magasságos égből.

Amikor pedig felcsendül az ének:
"Dicsőség Istennek, s béke az embernek!"
Szeressük egymást és higgyünk a jóban,
igy tiszteljük Jézust mindennél méltóbban!

Posztós Lenke - Keresztény versek
blogspot.com
Minden jog fenntartva!

Ha karácsonyi csillag lennék...

Ha karácsonyi csillag lennék,
mindenkihez beragyognék,
Megváltómról hirt üzennék,
minden embert Hozzá vinnék,
hogy jöjjenek áldást kapni,
kik nem voltak még köszönteni.
Advent minden utazója
eképp, mint egy égi szóra
menne a pásztorok nyomán,
mint végtelen karaván,
a Messiást megtalálni,
hódolattal eléállni,
hogy lelküket töltse be;
égi öröm, s szent béke.
A karácsony járja át,
s zengjen a Föld hozsánnát!

De, én csak egy porszem vagyok,
a csillag mégis bennem ragyog!
Ameddig e földön élek
vezet e Fény, s nem kell féljek,
mert nem járok már sötétben
-világos az ösvényem.
Az Úr Jézusnak hálát adok,
hogy szivembe jött, s Övé vagyok!
Nélküle üdvösség nincsen!
Az Ő neve: "VELÜNK AZ ISTEN!"

 Posztós Lenke verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Volt nekem egy drága öcsém...

Volt nekem egy drága öcsém,
úgy hivták, hogy Paulka.
Gondját, baját, csak Istennek,
senki másnak nem mondta.

Termetéért, módoráért,
sok leányzó vadászta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.


Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszitett vele.


Segitőkész, nem habozó,
hű volt, bátor, s őszinte;
de, ennél még gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szive.


De, a kit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja a nyomorban.


Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten;
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.


Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen;
Áldja pihenését
a Mindenható Isten!

Posztós Lenke - Keresztény versek

blogspot.com

Minden jog fenntartva!