Ismét tűzben áll a világ,
s nem tudjuk, ha csillapul.
Fegyverek hasítják az eget,
vad támadások harca dúl.
Szenvedések parázsa éget,
ajkakon panasz szó buzog.
Emberek tömegei hullanak,
- felsírnak a templomok.
Emberszívek pokla tör fel,
vagy pokol átka, -mi lehet?
Ingadozik már a béke,
az együttérzés, a szeretet.
Ártatlanok vére omlik,
már csak Isten simogat.
Fájó könnyek, szenvedések,
sötét árnya riogat.
Alig van már vidám mosoly,
szemből lágyan libbenő,
Csak szomorúság, bánat, könnyek,
csak éjszaka, csak temető.
A mindennapok telve vannak
félelemmel, gondokkal,
sötét, gonosz világban élünk,
- már nem a régi szokottal.
Uram Jézus lépjél közbe,
kérünk, soká ne késsél,
Benned van csak reménységünk,
hogy a rossztól megvédjél!
Gonosz ez a világ Urunk,
sok a hazug, hamis szó.
Nem tudhatja már az ember,
hogyha igaz minden szó?
Tűzben áll megint e világ,
s parazsa csak egyre gyűl,
van- e vajon remény, kiút,
vagy mindenestül elmerül?!
Istenem, Ki rátekintesz
szenvedőre, árvára;
csitísd le a fegyvereket,
hozz békét e világra!
