Posztós Lenke: Orgonavirág

 

Teremte a jó Isten sokféle virágot,

szebbnél- szebbet, amilyent szem még nem látott.

Illatot szórt rájuk a mennyből különfélét

Csipkefodor szegélyezte ruhácskájuk szélét.

 

Ám a sok szép virág közül szívem megragadták

az illatozó csodás lila orgonák.

Fürtjeiben rejtőzik szerelem, szenvedély,

virág-nyelvén az első szerelemről mesél.

 

Az orgonafa ágai közt tavaszillat kószál

Körültáncolja a tájat, s megpihen a holdnál.

Bekopog az ablakomon a szép orgonavirág;

Neked nyíltam, súgja halkan május hajnalán.

 

Rövid éltét rozsda marja, mégis oly csodás

Jelzi, ilyen minden élet és az elmúlás.

- Itt hagyom az illatomat, ha az időm lejárt,

legyen váza virágomnak a Te szív-palotád.

 

Minden jog fenntartva1

Posztós Lenke: A kék nefelejcs legendája

 

 

 

A jó Isten, amikor virágot teremtett,

mindegyiket külön sorra megkérdezett;

milyen színű szoknyát szeretne viselni,

a szivárvány színéből melyiket szereti?

- Piros, fehér, sárga; - a legtöbb válaszolta,

de egy piciny virág, a kéket választotta.

- Mint felhő fodrú kék ég- szeretnék lenni,

az emberek szívében örökké élni.

Ne feledjék sose; -a szeretet örök!

Túléli az is, ki már elköltözött.

Meghallgatá a jó Isten, hisz szeretettel teljes,

s azt mondá; "a neved legyen, "Kék nefelejcs! "

S, hogy ne felejtse többé szeretetét a föld,

másnapra szoknyája kék színben tündökölt.

Posztós Lenke: Kell a csend

 

A csenddel keltem, csendben jártam,

ma velem volt, mert őrá vágytam.

Szívemet szent béke lakja,

édesen cseng szelíd hangja.

 

Lelkemben míg örvendeztem,

hogy az áldott csendre leltem,

átöleltem, melengettem,

s dalra kelt a szeretetem.

 

Hangja oly szép, tisztán cseng...

Tanít, gyógyít ez a csend.

Imára kulcsolom két kezem;

Köszönöm e csendet Istenem!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kép & vers

 

Barkaág

Barkaágra ült a tavasz,

bimbók közt ring egy kis ravasz.

Olyan, mint a virágbimbó,

lesi, mikor jön a rigó. 

 

Füttyös rigó, szállj az ágra,

hadd találjak játszótársra!

Fütyöréssz a rügynek, ágnak,

s nekem is, kis huncutkának!

Posztós Lenke: Csalóka Április

 

Előbújt egy hideg szél,

most volt tavasz, most van tél.

Bolondos az április, csalókát játszik,

hol vidám, hol szomorú,-szeme könnyben ázik.

 

Táncol széllel, napsugárral- kicsal rügyet, virágot,

hogy majd hóval takarja le a szép tavaszvilágot.

Bebújtat a kabátunkba, máskor ingre vetköztet,

mutatkozik télnek- nyárnak, nem tudod mit rejteget.

 

Egyszer búsul, máskor nevet, mígnem fülig ér a szája,

máskor pedig jéggé dermed könnyes szempillája.

Hazajött a gólyamadár, a honvágy haza hozta,

s most fáradt testén bőrig ázik pihe-puha tolla.

 

Ázik szegény, minden tolla, szárnya megkuszálva,

nem kelepel, nincsen kedve, az éhség megpróbálta.

Lehangolt lett most a tavasz, szomorkás a kikelet,

olyan, mint az ember szíve, ha nincs benne szeretet.

 

Úgy tűnik, a lelkekbe is mintha tél szivárgott,

felmelegíteni kéne e kihűlt, rossz világot!

Befogadni az Úr Jézust minden szívbe végre!

Bizony, bizony mondom néktek, hogy megtérni kéne!

 

Minden jog fenntartva!