Posztós Lenke: Kép & vers

Barátom, neked jól megy ám a dolgod,
eszel és pihensz,- nincsen semmi gondod.
Látom a bőrödből egésszen kihiztál,
jól tennéd, ha kajádból másoknak is adnál.
Több mozgás kellene s kevesebb kaja,
attól félek, kendnek elpukad a hasa.
Na, de ne ijedj meg, ne akarj bánkódni,
nemsokára hó lesz s elviszlek szánkózni..

/Posztós Lenke/

Posztós Lenke: Kép & vers

Kis mókusnak az a gondja,
egy, két dió de jó volna.
Erdő szélén vén diófa
ágaihoz csalogassa.
Ám a dió le nem pottyan,
ki verje le neki onnan?
Éppen arra száll egy szarka,
büszkén billeg hosszú farka.
Hintáztassa a fán magát,
kicsi mókus nézzél csodát;
potyog is már egy, két dió,
fogd ki hamar, de jó, de jó...

/Posztós Lenke/

Posztós Lenke: Hol lakik a szeretet?

Ha az emberek szivébe belátni lehetne,
Vajon mennyi szeretet találtatnék benne?
Vagy elszáradt legbelül minden szép virág,
s elfoglalta helyét a kapzsiság?

Senki ne higgye, hogy külömb a másiknál,
csak azért, mert több jutott neki a szokotnál.
Hisz mindenki fölött az élet elhalad
s utána nem más, csak ködfátyol marad.

Elgondolkodhatna nem egyszer azon,
hogy bármikor ő ülhet koldusként a padon.
Mert senki sem úr az idő s maga felett,
s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Egyedüli Jóság

Emberek közt megsebezve, elhagyottan jártam..
Egy simogató, szép szót annyit sem találtam.
Áldott Kezed akkor nyújtád ki nékem,
mint hajnalcsillag sötét, gyászba borult éjen
Jézusom, Te drága üdvösségem!

Azóta is hozzám mindig hű maradtál,
Lelkeddel, lelkemre jósággal hajoltál.
Életemnek örök hajnalává lettél,
megújitád s mindent szépé tettél,
minden rossz tettemet végleg elfeledtél.

Ó Jézusom, Te egyedüli jóság,
Te vagy az irgalom, a hűség s állandóság.
Szived is az én szivemre vágyott,
s szentül őrzöm szelid pillantásod,
hisz rájöttem, hogy nekem ez hiányzott!

Hogy is tudnám meghálálni Néked,
örökkön tartó áldott, nagy hűséged.
Ha csak versem mindig Rólad szólna,
s minden percem egy, egy ima volna,
óh, de kevés lenne, hogy hálámat elmondja...
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kép & vers

Hű de furcsa időt értünk,
nyárból tüstént télbe léptünk.
Jó, hogy gazdink beengedett,
nem szenvedünk igy hideget.
De mi lesz szegény kint élőkkel?
Hogy küzdködnek meg a téllel? ?
/ Posztós Lenke /

Posztós Lenke: Kép & vers

Egy cica, két cica, három cica, négy cica,
reggel a tejecskét gyorsütemben megissza.
Sietnek az iskolába, ez igy helyén való,
mind az egész cicagyerek kitünő tanuló.
Figyelmes kis cicák, szeretik a mesét,
egyikük sem veszi a könyvről le a szemét.
A tanitó néni leadja a leckét,
de köztük a kisebbik forgatja az eszét;
mikor lesz már vége a sok olvasásnak,
jobban örvendezne egy kis sport órának.
Megszólal a csengő, jelezi a tiz órát,
meglátod, egy év alatt kijárják az iskolát.

/Poszós Lenke/

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Költészet

A legszebb érzelem, ha versben mondod el
azt, ami a szived mélyéből tőr fel.
Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene,
kedvesen hivogat, hisz lélekkel van tele.
Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél,
s elröpit messzire, mint a forgószél.
Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz,
ahol örök béke s boldogság a perc.
Ahová egyedül csak a sziv vezet,
s uralni ésszel soha nem lehet.
Ott, hol a fény a teljes súlyegyen,
s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen.
Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat,
s ölébe kisdedként kicseréled magad.
A szeretet forrásba merited a szived,
s ami megszületik, úgy hivják "költészet."

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke : Novemberi ősz

Színes levelekkel táncol az őszi szél,
felemeli s elengedi, mint egy kis kacér.
Pompás, szép ruháját letépte a fáknak,
s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak.

Felhők közt a napsugár pajkósan mosolyog,
verőfényes sugara a fák közt átragyog.
Szép még az ősz, bár tél fele robog,
mint eltévedt idős úr, az avar közt bódorog.

Szállnak, peregnek az őszi levelek
erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek.
Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz,
erdei tisztáson még legelész az őz.

A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát,
kicsalta ágyából az álmos ibolyát.
Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél,
nemsokára kopogtat s betoppan a tél.

Minden jog fenntartva!

Kép & vers

Úgy hallottam nehéz tél lesz,
a mókusoknak ez egy nagy sztressz.
Amig kedvez még az idő,
beszerezni volna illő.
Nem vagyok én azért kapzsi,
de a kamrát meg kell rakni;
bükkmakk, dió, mogyoróval,
hogy ne teleljek éhgyomorral.
A kis mókusnak az az álma,
hogy telve legyen kamarája.
Igyekszem hát amig lehet,
habár nem várom a telet!
/ Posztós Lenke verse /

Posztós Lenke: A legszebb öröm

Megérteni egymást örömben, bánatban,
szivet melengetni egy kihűlő világban,
segiteni egymást, ha csak szóval is,
támasza lenni jóban és rosszban is,
mosolyt csalni ajkára, ha orcáján bánat űl,
nem hagyni gondokban társadat egyedül,
felemelni, amikor az élet földre súlyt,
letörölni könnyeit ha lelkére baj zúdult,
szeretni úgy is ha megviselt a kor,
nem feledni sose, hogy tested földi por.
Kézen fogva járni itt a szűk úton,
hogy szivünkbe egymástól égi fény gyúljon.
Imádni az Urat és egymást szeretni,
igy lehet csakis Istennek tetszeni.
Nagyobb művészet ennél nem lehet,
mit két ember egymásért mindig megtehet.
Több mint barangolni s űzni a fényt,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt. 
A jóság lelkünk kincse, amit Istentől kapunk,
és a legszebb öröm, mit egymásnak adhatunk.

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Alkony

Visszatekint alkonyatkor
a nap szomorúan,
a kertek déli lángja
lassanként lelobban.

Visszanézek olykor
az elmúlt ifjúságra,
szivemben lecsitult
a nyári nap parázsa.