Posztós Lenke: Hála, Uram!

 

Hála Uram, az elmúlt évért,

hálát adok minden percért.

A mosolyért, a könnyekért,

minden megnyert küzdelemért.

 

Szüntelen Te velem voltál,

betegségben gyógyítottál.

Szereteted éreztem,

köszönöm, hogy élhettem.

 

A jövő, rejtély még előttem,

de az Úrral, nem kell félnem!

Te vezérelj Jézusom,

hogy Veled járjak a szűk úton!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Az ostobák szilvesztere

Ha véget ér az Óév, s eljön a Szilveszter,

még a kevés eszét is elveszti sok ember.

Eszik, iszik s durran a tömérdek petárda;

hogy kinek, mit árt ezzel, azt kevésbé bánja.

 

Mert csak ilyen szinten lézeng az elméje,

a szeretet pedig nem lakik szívében.

Érzése elfásult; bánt embert, állatot,

ez a "szokás";- mondja, s ez is egy állapot.

 

Úgy tűnik kiborul az ember önmagából,

s őrültek világa lenne igazából.

Utcára tódul, mint őrjöngő állat,

dobja a petárdát s nagyokat piálgat.

 

Kutyák és macskák félve menekülnek,

nem tudják, mi oka e nagy őrületnek?!

Mindezeknek pedig véget vetni kéne,

mert sok pogány szokás törvénnyé lett téve.

 

Inkább örvendezne szívében az ember!

Az igazi örömhöz, tűzijáték nem kell!

Ne mulasson csatazajon, ne szóljon petárda;

az Új esztendőt békés szívvel, örvendezve várja!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Köszönöm Istenem, elmúlt éveimet!

 

Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int,

Szívünkbe a remény új álmokat hint.

Az égre hangolódva jó Atyám én Neked

megköszönöm szívből, elmúlt éveimet.

 

Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet,

olykor a szememből kicsordult könnyeket,

melyek után mindig feljön a szivárvány,

s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán.

 

Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet,

gondosan őrizted, óvtad a léptemet,

meghagytál erőben, s adtál még napokat;

vetés - aratásra; - mindenre alkalmat.

 

Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja,

de, aki az Úrnak életét átadja,

öröm jön, vagy bánat - szívében él a hit,

hogy mindent az Úr Isten a javára fordít!

 

Minden jog fenntartva!

 

2x

Posztós Lenke: A karácsonyi ajándék

A karácsonyi ajándék nincs a fa alatt,

Nincsen rajta színes gömb, fényes díszszalag.

Nem jön ezüst szánon, röpülve pajkósan,

-A szerető szívekben láthatod legjobban.

 

Az igazi ajándék nincsen csomagokban,

-Bölcsőjét keresi hideg jászolokban.

Nincsen a fa alatt ékes dobozokban,

De a nyított szívben szent fénye felcsillan!

 

Posztós Lenke: Szülőfalum templomába jöttem imádkozni

 

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:

A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.

Megköszönni életemet, s mindent amit adott;

Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

 

Harangszónál tanított meg engem jó anyám:

Térden állva, alázattal mondjam el imám.

Hitet vésett a szívembe kicsinykorún, régen

Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

 

Rég elhagytam én a falut, az idő elszaladt,

Kongása a vén harangnak szívemben megmaradt.

Hívogatott örömökben, de bánatban is ott volt,

Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

 

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;

Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.

Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-

Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz!

 

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;

Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,

Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,

Szent e templom, s e falu, mely keblén ringatott!

 

Minden jog fenntartva!

 

2x

Posztós Lenke: Adventi kívánság

 

Szeretném a föld rabláncait
szétzúzni végleg, mindenütt!
Bús arcokra mosolyt festeni,
homályos égre, mint Nap - derűt!

Bárcsak, minden lélek esengve,
a sötét homályból Hozzád térne;
Minden embert oh Drága Jézus,
a Te fényed vezérelne!

Látom, tova napkeleten,
kigyúlni Advent csillagát;
szürke homályon, bús felhőkön,
a mennyország fénye csillan át.

Késő éjjen elmerengek
Drága kisded - arcodon!
Megáldottad a hideg jászolt,
mely befogadott Jézusom.

Oh, bár minden szív behívna,
-nem lenne több kárhozott!
Hisz kegyelmed e torz világnak,
üdvösséget, fényt hozott!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Idősek angyala

 

Csillagfényes éjjet követ fényes hajnal -

Örömhírrel földre szállt mennyből az angyal.

Meglátogat minden embert; ifjakat és időst,

Azt, akinek szíve nyított s befogadja Őt!

 

Isten küldi, s tudja jól, hogy kinek mi a vágya,

Áldást, békét, szeretetet szór le minden házra.

A karácsonyi csillag szórja már a fényét,

Szebbé, jobbá teszi az időskor létét.

 

Mert, Karácsonykor a szívekben mennyei fény derül

Aki Jézusban hisz, soha nincs egyedül!

Az áldott idős kornak van sok gazdagsága,

Hisz nem más ez, mint kegyelem, Isten ajándéka!

 

Éltünk minden útját a karácsonyi fénnyel,

Jézus beragyogja édes melegével.

Lelkünkben világít, úgy, mint fényes hajnal,

S szívünkben őrízzük deresre-vált hajjal.

 

Őrízzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot;

Igy szebbé tesszük életünket s ezt a zord világot!

Hiszen, hogyha ápolgassuk s tovább adjuk másnak,

Minden szikra hozzájárul a lángra-gyulladásnak.

 

Harang hangja hallszik vidáman a szélben...

Csillagfény világít a téli sötét éjben.

Utat tőr magának az áldott, fényes hajnal,

Ajándékot hoz a mennyből a karácsonyi angyal.

 

Kisebb, nagyobb ajándék; Istentől van áldva!

Boldog, aki Jézust tiszta szívvel várja!

Ő hoz minden házba; békét, boldogságot,

S szívedbe egy örömteli, áldott, szent Karácsonyt!

 

Minden jog fenntartva!