Gyermekem, szeretsz-e hogy én szeretlek téged?
Segitettél volna vinni a keresztet?
Éber lettél volna imádkozni velem,
mikor félelmemben vér volt veritékem?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
Gyötrődve reszketni a Gecsemáné kertben?
Elhagyva, egyedül, csak a bűnnel lenni?
Társul a közönnyel, haláltusát vivni.
Mellettem maradnál a riasztó éjben?
Az ostorozásnál eltakarnál engem?
Adnád-e a kezed kötéllel megkötni?
Arcodat pofozni, gúnyosan köpködni?
Mikor fájdalmamban a lábam roskadozott
Adtál volna vizet, hogy kioltsam szomjamat?
Megtörölted volna vérző arcomat,
mikor földre rogytam a nehéz kereszt alatt?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
Fájdalomban tűrni, élni önfeledten?
Szeretni, akiket testvéredül adtam,
Megbocsájtást adni; akikért meghaltam.
Ha szivedet a világ száz tövise szúrja,
Ha bármilyen nehéz is a kereszted súlya,
Tudsz-e türelemmel, alázattal lenni?
Tudsz-e te is értem mindent elviselni?
Szeretsz-e elégé engem gyermekem?
Készen állsz meghalni te is érettem?
Fájdalmat viselni, elmerülni bennem?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy Én szerettem?
