Posztós Lenke: Hasad a hajnal

 

Csendesen hasad a hajnal,

beköszönt ébresztő dallal.

Álmos még s hűvös a reggel,

harmatot szitál a csenddel.

 

Álmosan dobban a szív,

kávéillat csalogat, hív.

Simogat lágyan a virradat,

új fényben fürdik a gondolat.

~Posztós Lenke~

Posztós Lenke: Búcsúzások

 

Szédületes sebességgel rohannak az évek..

Észre sem vesszük, és elillan az élet.

Tegnap kit szerettünk, ma már nincsen velünk

Búcsúzások sora az egész életünk.

 

Fura dolog a búcsúzás, szívet hasogató.

A szeretet semmivel nem pótolható.

Elköszönünk egymástól és elmegyünk csendesen;

Az elvállás ám nyomot hagy mindig a szíveken.

 

Akit egykor szerettünk, a szívünkben marad.

Emléke mindvégig lelkünkhöz tapad.

De, mi emberek, nem csupán egymástól búcsúzunk,

hisz rejtelmek szigete ez a földi utunk.

 

Búcsúzunk egy érzéstől, egy tájtól, egy virágtól,

a szívünkben kialvó vágyaink lángjától.

Az éjszakától reggel, este a nappaltól,

egy felénk sugárzó kedves, szép mosolytól.

 

Egy tovatünő vágytól, egy hangtól, az álmunktól,

a szívünkbe költözött kedves kis állattól,

a nyugtató csöndtől, amit a zaj elriaszt,

egy, egy fájó könnytől, mely lelkünknek ad vigaszt.

 

Búcsúzunk a perctől, a naptól, a héttől,

ősszel vadvirágtól, a pázsitos réttől,

mert, minden nap más és vigasz a könny,

s fáj, amikor egy kis öröm elköszön.

 

Rövid az élet és túl gyorsan elszáll...

Szeressük egymást, hisz rejtély, ami ránk vár.

Nem tudjuk merre vezethet még utunk,

ám, e földi létben mi mindig búcsúzunk...