Posztós Lenke: Cica öröm 🙂

 

Nem láttam még ilyen csodát,

mint a karácsonyfa!

Színes gömbök, kis harangok

díszelegnek rajta.

Felmásztam a tetejére,

hogy jobban megvizsgáljam,

egyszercsak egy fényes gömbben

még egy cicát láttam.

Ő is nézett s úgrándozott

velem ágról ágra -

Mókás kedvbe kerekedvén

ámúlt szemem, szájam.

Neki szöktem hát egy gömbnek,

mely elémbe bukkant,

S a karácsonyfa velem együtt

a földre nagyot suppant!

Posztós Lenke: Engedd be a Szeretetet!

 

Útban van a Szent Család,

vajon lesz, ki szállást ád?

Lesz vajon ki befogadja,

Őt, ki égnek s földnek Ura!

 

Vagy talán, mint egykor, régen,

csillag jelezte az égen,

s bár könyörgött a Szent Család,

szállást sehol nem talált.

 

Csak egy szerény, hideg jászol,

bölcsöt nem talált Ő máshol.

Ez volt az Ő nyoszolyája,

nem volt puha vánkocskája.

 

Ó, te drága, Szent Család,

kitárom lelkem kapuját!

Szívem meleg szállást ád,

bár fejed mellém hajtanád!

 

Mécses is ég legbelül,

Igy várlak csendben, szelídül.

Nincs ezüstöm, aranyom,

de amim van, neked adom!

 

Sok fájdalom sír fel, ma is, akár régen.

Sötétségben dideregve a fagyos, hideg éjben.

Zárt ajtóknál sírva, s nincs ki befogadja,

szívek jégvirágán fázva, kuporogva.

 

Koldusként született megváltó Királyom,

szívem jászolát előtted kitárom!

Gyúlnak már az éjben a karácsonyi fények!

Jer, ó jer szívembe, én imádlak, míg élek!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Búcsút int a Mikulás

 

Búcsút int a Mikulás,

a földön mindent körüljárt.

Messzi tájról érkezett,

ősz szakállán dér rezeg.

 

Miklós-napján minden évben,

előkészül kellőképpen.

Puttonyában minden jó,

csoki, alma, mogyoró...

 

Ahol megáll, játékhalom,

finomságok Miklós-napon.

Körül jár az egész tájon,

olyan mint egy gyermekálom.

 

Amikor jár, hópihe száll,

minden gyermek őreá vár.

Fagyos ágra holló röppen,

erdő mélyén szarvas szökken.

 

Ha kiürül a puttonyája,

felpattan a szánkójára.

Felhők útján fut a szán,

s tova vágtat szaporán.

 

A rénszán talpa szikrázik,

csillagúton távozik.

Olyan, mint egy parázspont,

elhozza a karácsonyt.

 

Minden jog fenntartva!

Kép & vers

 

Megvan már a csomagolás;

Elindult a sok Mikulás!

A szeretet már alig fér;

Tele van a kis szekér.

Négy kis kutyus, alig húzza,

Mindenkinek elhordozza.

/Posztós Lenke/

Posztós Lenke: Kép & vers

Mikulás jár, résen állunk,

Egy kis ajándékot várunk!

Kiraktuk a papucsunkat,

Akik fáztak, belebújtak.

A Mikulás tán reánk talál,

Hisz jó gyereknek ajándék jár!

 

Posztós Lenke: Kép & vers

 

Kis barátom, jól megy dolgod,

eszel, alszol, semmi gondod.

A bőrődből is jól kihíztál,

talán mindent bezabáltál.

Több mozgás kell, s kevés kaja,

mert kendnek elpukkad a hasa.

Ne aggódj na, csak viccelek,

holnap fitneszre viszlek.

Posztós Lenke: Kisütött a nap

 

Kisütött az áldott, szép nap,

a felhők messzi csavarogtak.

Csábít a nap sugarával,

a szabadba hív lágy szavával.

 

Felbukkant, mint isteni szikra,

a szürkeséget eloszlatta.

Szívem ajtaját kitárom;

melengeti boldogságom.

Posztós Lenke: Novemberi hétvége

 

Hétvége van, örülj, nevess,

E késő ősz oly különleges...

 

Szállnak, peregnek

az őszi levelek

erdők, rétek lakóinak

puha ágyat vetnek.

Még melenget a napsugár

messze elnyúlott az ősz,

erdei tisztáson

legelész az őz.

Felhők közt a napsugár

harmatcseppet korgyolgat,

vissza tartja még a telet,

hiába is kopogtat.

Posztós Lenke: Hasad a hajnal

 

Csendesen hasad a hajnal,

beköszönt ébresztő dallal.

Álmos még s hűvös a reggel,

harmatot szitál a csenddel.

 

Álmosan dobban a szív,

kávéillat csalogat, hív.

Simogat lágyan a virradat,

új fényben fürdik a gondolat.

Posztós Lenke: Kicsi süni 🙂

Vége van az éjnek,

éled már az élet,

a kicsi süni fázik,

kertekben tanyázik.

 

Rőt avaron lépked,

kora reggel ébred,

megfázott az orra,

korrog éhes gyomra.

 

Lába is megdermedt,

hamar útnak eredt,

kell is hát a mozgás,

egy kis sürgés, forgás.

 

Csörög egy kis tányér,

Cirmike még ráér,

van ám finom falat;

süni máris szalad.

 

Beszed a kis torkos,

közel a bozótos,

bebúj oda mélyen

s ki jön még csak éjjel.

 

27. 10. 2022.

 

Posztós Lenke: Őszi hangulat

 

Immár a napnak forró tűze

langyosra változva szelidült;

köd borítja a harmatos reggelt,

a fák lombja sárgává színesült.

 

Nem hallszik már a madarak dala,

dér csillan a kertek lágy füvén,

őszi szellő suhan a fákon,

s avart kotorász a bokrok tövén.

 

Színes ruhát öltöttek a lombok,

búcsút intve a tovatűnt nyárnak,

mely visszatekint még a dombok mögül,

s kiséri a darvakat, mint szállnak.

 

Bennem is egy nosztalgia ébred

ilyenkor, s a szívem ég a vágytól;

figyelem a darvakat, mint szállnak,

hisz elbúcsúztam én is rég a nyártól.

 

Emlékeket melengetek újra,

őrízgetem féltve szeretőn,

mert, ellentétben a lombhullató fákkal,

ami elmúlt, az vissza sose jön.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Indián nyár

 

Lágyan lengő, enyhe szél

szép emlékekről regél-

Simogat a napsugár

oly szép ez a késő nyár.

 

Erdő szélén egy madár

nagyot rikkant, s tova száll.

A fakopács kopogtat,

mókus diót ropogtat.

 

Gitár szól a tópartján-

szélén egy-két csónak áll.

Mintha táncra perdülne;

ringassa a tó víze.

 

A liget magát kelleti

avarszőnyeg dísziti.

A kis pad ölébe karol,

régidőkről nóta szól.

 

Régi nótát visz a szél,

vágyakozó szív zenél.

Halkan szól egy hegedű

az indián nyár gyönyörű!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Te tudod én Istenem...

 

Te tudod én Istenem, hogy egyetlen vágyam;

békét s szeretetet látni e világban.

Mert tudom oh Uram, hogy ahol béke honol,

ott nincsenek fegyverek, s véget ér a nyomor.

 

Én hiszem azt Istenem, hogy képes még szeretni

ember az embert, és nem öldökölni.

Szeretni úgy, ahogy Te szeretsz minket,

hiszen szeretetből teremtettél mindent.

 

Adj békét oh Uram; lásd a világ szenved.

Csitítsd le végleg a pusztító fegyvert!

Legyen újra öröm minden szívben, házban;

Teremts egy jobb jövőt e csodás, szép világban!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Elköszönő vers egy nyugdíjba vonuló lelkésztől

 

Ime, eljött a nap, hogy szomorkás lélekkel,

elköszönünk lelkészünktől hálaadó szívvel.

Köszönjük mi jó Lelkészünk Neked és az égnek,

az együtt töltött időt, az elmúlt 40 évet,

melyben tanítottál, s az Igével tápláltál,

a szűk úton vezettél, s hűséggel szolgáltál.

 

Kevés tán a szavunk, de a hálánk örök.

Hálánk ezen mondatból áll: Mindent köszönök!

Tanításod úgy érintett, mint szelíd szó a gyermeket,

mert, ami a szívbe hatol, azt feledni nem lehet!

Imanapok, oktatások, a sok közös program,

eltárolva mind ott vannak szívünkben szép sorban.

 

Megőrízzük mosolyodat, s a sok hő imát,

a mennybe melyet felbocsátott szíved és a szád.

Vigasztaló szavaid, a könnyet törlő kezek,

az együttérző szíved, s a jótétemények,

mind, mind megmaradnak, s az önfeláldozások,

a szeretetet nyújtó, forró szívjóságok.

 

Együtt voltál velünk örömben, bánatban

Békességnek szeretője: - Ez vagy Te valóban.

Két kézzel szórtad a mennyei magokat,

Krisztushoz vezetted a rád bízottakat.

Nem tudjuk, ha könnyű, vagy talán nehéz volt,

de, Aki elhívott, hitet s erőt adott.

 

Isten Igéjéről mély tanítást adtál.

Magad után lelkünkben örök nyomot hagytál.

Ha netalán szívedben néhány tüskét hagytunk,

kérünk, hogy bocsáss meg, hiszen gyarlók vagyunk.

Őrízd meg szívedben csak a szép emléket,

ez betölti meglásd a nyugdíjas éveket.

 

Most lezárul egy korszak, de vár még rád sok szép.

Éltedet és szolgálatod áldja meg az ég!

Egy ajtó nyílik csöndben ez alkalommal neked

Kívánunk a jó Istentől erőt, egészséget!

Szerető családod körében örömet,

minden jót és szépet, mely körülölelhet.

 

Váljon valósággá minden olyan álmod,

amelyre a szíved valaha is vágyott.

A nyugdíjas kornak is, bár megvan a neheze,

fordíts időt, gondot mindig egészségre.

Áldjon meg az Isten hosszú egészséggel,

váltsd fel hát a fáradságot egy kis pihenéssel.

 

Tartsd meg a szavadat, mint hű pásztor szokott,

szolgáljad az Urat, míg a szíved dobog.

Tudjad, hogy mindig a szívünkben maradsz,

s minden imánk érted a szívünkből fakad.

Köszönjük a jó Istennek, nagy lelkülettel,

hogy nekünk küldött, ám búcsúzunk most igaz szeretettel.

 

Kívánunk sok örömteli nyugdíjas évet,

egészségben, békességben bővölködjön élted!

Szívünkben marad, amit Krisztusért tettél,

és megmarad, amiért Krisztusban lettél!

Mert, nincs más maradandó, egyedül az Isten,

Aki volt, Aki van, és lesz mindenekben!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Csak szeretni kéne...

 

Csak szeretni kéne, s jobb lenne a világ,

nem szólnának fegyverek, se ellentétes viták.

Tisztelni kellene, s megbecsülni egymást,

hiszen csak a jóra küld égi Atyánk áldást.

 

Bocsánatot kérni;- így kéne, ha tévedsz,

s megbocsátást adni; ki ellened vétett.

Tisztelni mindazt, mit Isten teremtett,

csak így élhet az ember boldog életet.

 

Mosolyogni kéne kedvesen egymásnak;

Számít, hogy mások a szemedben mit látnak?

Képviseled Őt, ki kereszten szenvedett,

s meghalt éretted, mert nagyon szeretett!

 

Van, kinek az élet minden jót megadott.

Megköszöni vajon a mát és a tegnapot?

Boldog, hogy van neki szerető családja?

Bizony ezért sok más ezer hálát adna.

 

Rövid ez az élet, oly gyorsan elröpül.

Jót vagy rosszat tettél, a legvégén kiderül.

Nem tudhatjuk utunk mikor ér majd véget,

járjuk végig szeretve, hisz így szép csak az élet.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szeptember végén

 

Őszi szellő lebegtet,

vándoraink elmentek.

Sárgul már a táj is kint,

a falevele búcsút int.

 

Zászlait a tengeri,

megcsapzottan lengeti.

Kamra mélyén egér reszel,

meg-megáll, és csendben neszel.

 

A meleg nap még sütöget,

csak éjjel s reggel van hideg.

Estelente fel, fel kél

egy-egy vacak őszi szél.

 

Levelet hoz le a fáról,

őszi dalt dúdol a máról.

Körültáncol bokrot, nyírfát,

s tovább lapozza a naptárt.

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Sárga rózsa

 Sárga rózsa, sárga rózsa,
szívemet úgy elrabolja.
Mit rejtegetsz szirmaidban,
hogy a szív úgy lángra lobban!?...

Bólintgatsz az őszi szélben,
nem hagyja virágod épen.
Őszi szél, ne szórd el szirmát,
hadd élvezzem szép illatát.

Posztós Lenke: Szeptemberi csengő

 

Még élnek a szívekben a nyár kalandjai,

s máris kitárultak a Tudomány kapui.

Szeptemberi behívóra, csilingelő csengőszóra,

kezdődik az ovi, suli, és az első óra.

.

Díszes osztálytermek tárt ajtókat nyítnak,

régi arcok, osztálytársak mosolyt osztogatnak.

Kortársak és kisdiákok köszöngetik egymást,

elmesélik, hogy töltötték a tovaröppent szép nyárt.

 

Kezdődik a tanév; az ősz beköszöntött,

a tudás-szerző csata már-már megkezdődött.

Nem számít az, hogy a szülő gazdag-e vagy szegény,

az a fontos mi van ott bent a szívek rejtekén.

 

Számít; otthon tanították minden szépre, jóra?

Hallgat-e a tanárokra és az intő szóra?

Figyel-e naponta Isten igéjére?

Látszik-e orcáján Jézus szelídsége?

 

Várja a sok érdekesség, ha Jézus neki úttörő!

Nála van a Tudás kulcsa, a bölcsesség, a jövő.

Vele kezdtem én is egykor lépteimet régen,

emlékeim őrzöm szentül pár megfakult képen.

 

Ami nem volt kedvencem, az ejtett néha gondot.

Az irodalmat úgy szerettem, mint egy jó barátot.

A matekkal ám nem voltam én mindig kibékülve,

a mértan néha sántikált, a lába ki volt törve.

 

A nyelvtan óra bizony tetszett, ám sokszor az gyötör,

mennyi képlet sorakozik, s mikor tőr a tör.

Na, de lassan megtanultam, és hogyha hibázok,

nincsen ember hiba nélkül, s ezen nem is vitázok.

 

Igy gondolok most is vissza az idő távlatából,

diákként, mit átélhettem Istenigazából.

Kívánok a gyerekeknek, sikeres új tanévet,

Gyűjtsenek sok igazgyöngyöt; értékeset, szépet.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Vonulnak a vándormadarak

 

Isten vándormadarai sorra útra kelnek,

útjukon kísérik kóbor égi szelek.

Magukkal viszik a forró, vidám nyarat,

s elhozzák majd újra a várva-várt tavaszt.

 

Ők is Isten hírnökei, velünk élnek itt lent,

nyarat visznek, tavaszt hoznak, küldetésük oly szent.

Kora reggel dicsőítik dalukkal az Urat,

betartják a törvényeit, habár nem tanulnak.

 

Elszállnak most messzire, s csak az Isten tudja,

mily sok veszély fenyíti s hányan térnek vissza.

Lakatlan lett fészkük, rideg és kopár

nincsen benne élet, nincs benne már madár.

 

Üres és szomorkás nélkülük a tájék,

vidám daluk hiánya szívemben úgy fáj még.

Mintha mindig valamit magukkal elvisznek,

nem tudom hogy miért, de fáj nekem ez érzet.

 

Fenn a felhők útján hasítják az eget,

útjukat követik vágyak, völgyek, hegyek.

Bennem is szárnyra kel az érzés, a képzelet,

hisz szárny nélkül nincsen lét, s halott a költészet.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Búcsúzik a nyár

 

Elköszön már a nyár, szétnéz erdőn, mezőn,

forró csókkal búcsúzkodik, bájosan, szeretőn.

Elbúcsúzik mindattól, mit nem vihet magával,

erdő szélén kismadár köszönti dalával.

 

Elidőzve még a tájon, melegen mosolyog,

a Nap is ontja sugarát, akár egy tűzkorong.

Zöld ruháját a tölgy nem vette le még,

fölötte oly derűsen mosolyog az ég.

 

Ám fakad a bimbaja az őszi virágoknak,

sárgul még a színe; körtének, almának.

Felhők szárnyán vonul a sok vándor madár,

utánuk döcög göncölével a nyár.

 

Minden jog fenntartva!

 

xx

Posztós Lenke: Újkenyér

A nyári nap megmártá gondosan ecsetjét,

s színesre festett; almát, szőllőt, körtét...

Cserélni kezdte ruháját a nyár,

nemsokára útra kel a dalos kismadár.

 

Színes ruhát öltöttek a gyümölcsös kertek,

az ősz ajándékaival a kosarak teltek.

Habár tudjuk, tömérdek a bűnünk és a vétkünk,

kenyeret rendeltél  Istenem nékünk.

 

Bűneink miatt, bizony fáj a szíved,

s nem adtál esőt, bezártad az eget.

Nóha mindig kérges a falusi tenyér,

szűkebb lett az idén a bor és a kenyér.

 

Mi megköszönjük jó Atyánk e szép évszakot,

ha szűkön is, de megadtad a kenyeret s a bort!

Köszönjük, hogy népedet éhezni nem hagyod,

mert, ki hozzád megtér, azt gazdagon megáldod!

Minden jog fenntartva!
 

Posztós Lenke: Üdvözletem küldöm külföldön nyaraló barátaimnak

 

Kezembe került fényes varázs tollam,

s üdvözletem írom, máris nektek nyomban.

Felétek, jó barátimhoz száll az üdvözletem,

akiknek a társaságát hiánynak érezem!

Jó nektek most nyaralni, -gondolom jól vagytok!

Elszálltak messzire a hétköznapi gondok!

Fürödjetek, napozzatok, nevessetek sokat,

mert a vidám lubickolás nem tesz bizony rosszat.

Használjátok ki az időt, hiszen gyorsan elszáll,

titok még a holnap, ám új élménnyel ránk vár.

Mi, kik itthon nyaralunk, és nem léptünk át határt,

szokás szerint sirítjük keddenként a laskát.

S kérdezgetjük, hogy vagytok, van ott diri- dáré?

Mert itt nekünk megmaradt két jó csésze kávé.

Reméljük, hogy jól vagytok, tele vidámsággal,

találkoztatok már a sok jó baráttal.

Mi, az itthonlevők, gondolunk ám rátok,

hiányoztok nagyon kedves, jó barátok!

Szeretettel várunk, mikor haza tértek,

addig is kívánunk, jó nyaralást Néktek!

Posztós Lenke: Gyülekeznek már a gólyák

 

Nyár vége van, ősz közeleg, szomorkás a nóta,

készül már a madársereg hosszú vándorútra.

Gyülekeznek, készülődnek; daru, fecske gólya,

nemsokára elindulnak kelepelő szóra.

 

A gyülekező csapatokra szomorkásan nézek...

Nemsokára üres lesz a sok gólyafészek.

Indulásuk idejét ők pontosan tudják,

az időjárás szeszélyei nóha fölbolygatják.

 

Égi csapatokban indulnak az útra,

messze van a végcél, ha elérik, ki tudja?...

A forró napsugárra köd szövi már álmát

búcsúzik a gólya, edzi hosszú szárnyát.

 

Sok veszélyt rejt vándorútjuk, de szabadságuk végtelen.

Suhannak a szelek szárnyán, csodás ez az érzelem.

Nyár vége van, ősz közeleg, szomorkás a nóta,

Búcsúzik a fészkétől a daru, fecske, gólya...

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Megszánt az ég

Szél fújdogál, felhőt kerget,

pergeti a falevelet.

Nekikezdett most egy zápor,

zuhog istenigazából.

 

A táj is feléled most talán

a hosszú szárazság után.

Megszánt az ég, küldött esőt;

mohón issza a kiszáradt föld.

 

Felfrissít mindent az eső,

friss levegőt fúj a szellő.

Felvirult a fű, a virág,

a szomjazó növényvilág.

 

Hulljál eső, mert rég vártunk,

nem számít, ha bőrig ázunk.

Megszárít majd a napsugár,

s mosolyog ismét a nyár.

 

Megindult a kis patak,

meglepték a madarak.

Erdő szélén őz időz,

nemsokára itt az ősz.

 

Csodatevő Istenem,

Feléd száll az énekem:

Te adsz bort és búzát áldva,

az emberek asztalára.

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Kívánok szép hétvégét! ❤

Kívánok szép hétvégét,

hadd élvezd a napfényét!

Vidámságot, örömet,

mindenkinek jó kedvet!

Fiatalnak, fiatalt,

szomjazónak hűs italt.

A koldusnak eledelt,

mindenkinek mit szeret!

Az öregnek szép időt,

hogy üldögéljen ház előtt.

Sok jó kedvet, friss erőt,

s a fáradtnak  pihenőt!