Az orgona hangja

Dícsőitünk Uram, halk imában,
felcsendülő dalban,
orgona hangjában-
Mily gyönyörű, mily pompás,
mily szépen szól a hangja;
A megtört, hívő szívet
Istenre hangolja.
Megragadja lelked,
könnyet csal szemedbe
angyalszárnyán ringat,
s fölrepít a mennybe.

Szétoszlik, mint a köd
szívünk minden búja,
elnémúl csendesen
a lélek háborúja.
 Feljebb, feljebb röpít
a szférákon át-
A szív vele játsza
az égi szimfóniát.
A menny csatornája
áldásokkal öntöz,
egy kéz észrevétlen
feloldoz, bekötöz.
Felderül a lélek -
minden olyan égi
Szépencsengő hangját
szívünk visszazengi.

Áldás száll ránk s béke,
nyújtva szabadságot-
Ó köszönöm Uram,
ezt a boldogságot !
                Posztós Lenke  verse
    Szerzői és minden jog fenntartva
    Megosztható változtatás nélkül,
    minden egyébb felhasználása
              engedélyköteles!

  

Köszönet az anyának

Nem találhatsz drágább szót,
mely egy szívből árad,
mint ahogyan megszólítod
az édesanyádat.

Szelíd tekintete
akár egy enyhe szél,
amerre barangolsz
mindenütt elkisér.

A múltba, gondolatom
olykor visszaszáll,
mikor még beszélni,
S menni tanítottál.

Szeliden ringattál
karjaidba zárva
álomdallal vittél át

szép Tündérországba.

Hányszor virrasztottál,
akár egy őrangyal
Fejemnél, ott talált
a pirkadó hajnal.

Lassan az éveim
csokorba gyűltek,
hajadban  hóvirágok
fürtökben csüngnek.

Valahányszor szíved
nyugtalanul vert,

a gond fejedre hintett
egy-egy hópehelyt.

Fáradságod jó anyám
bárhogy is kivánom,
megköszönni neked,
szavam nem találom.

Kimondható köszönet
egy szótárban sincsen
Igy hát szívből kivánom;
Áldjon meg az Isten!

                        Posztós Lenke
                                   verse
Minden jog fenntartva!