Kúszó felhők takarják az azúrkék végtelent,
sötétbe borítják a földet idelent.
sárga levelek közt kotorász a szellő.
Ritmusban kopognak a sűrű esőcseppek,
a játszadozó széllel táncra kerekednek.
Egyre gyorsabb táncuk, talán meg se állnak,
mígnem földre nem tiporják levelét a fáknak.
Didergő kisvirág földre hajlik csendben,
hervadó kis arcát lássa minden cseppben.
Köd borult a kertre, erdőre, a tájra,
hűvös a levegő, tél lesz nemsokára.
