Tavasz illatot szór a márciusi szél -
A szabadságharc emléke forrón szívünkben él!
Március 15 - üdvözölünk téged!
Szent múltadra lelkünk csodálattal réved!
Mert akkor jött fel régen, az a zengő hajnal,
harcra felszólító trombitaszó dallal;
"Talpra magyar!" - hangzott, s szólt a riadó!
Győzni vagy meghalni! - Erről van a szó!
A rabláncokból kard lett, mely csattant mint a menykő!
Hiszen ez a hajnal szabadságot zengő!
Ifjak és vének közös szívvel vannak,
vérükkel áldoznak a szabadságharcnak!
Petőfi, Jókai, Kossuth Lajos népe,
zűrzavaros korunk méltó előképe!
A szabadságharcot, mit kivívtak ők régen,
nekünk kell azt megőríznünk szentül, békességben!
Talpra hát ifjúság, mint riadóra, bátran!
Békét nyerjünk most meg egy békétlen világban!
Nem véres karddal, de béke mezején,
hogy ránk ragyogjon méltán a diadalmas fény!
A márciusi ifjak a nemzet hősei!
Emléküket az idő romlatlan őrízi.
Mert bátorságuk, érzéseik mindennel fölértek,
s emlékeik mindvégig a szívünkben élnek!
Ó, te drága, dicső, szent szabadság, érted
életüket-vérüket adták oly sok népek!
Szívünkbe vésted áldásod hogy éljen,
tündökölj, mint fényes hajnal örökkön az égen!
Március 15: - E nagy nap fordulója!
Szívünkbe a tavasz szép illatát szórja.
Rigó rikkant nagyot a szélcsavarta ágon
Szóljon Nemzeti dal minden magyar szájon!
Legyen áldott mindörökké a márciusi emlék!
Hőseinknek diadala olyan mint egy szent kép!
Mert életüket adták vívva hőstusát,
s felírták az égre a szabadság himnuszát!
Áldott a mi Istenünk, Ki bátorságot ad!
Kiválasztja népéből, kinek célja igaz!
Aki Benne bízik, az vesztes nem marad,
mert, ki Vele harcol, az győzelmet arat!
Minden jog fenntartva!
