Posztós Lenke: Kicsi süni

 

Felébredt a kicsi süni,

gyomra korrog, nincs mit enni.

Nyújtózkodik, lába dermedt,

felfedezni kell a kertet.

Tüskeruha viselete,

bogár, hernyó eledele.

Teletömné üres hasát,

ha, csak kapna egy kis kaját!

Hasznos állat, nem kártevő,

Földigiliszta a menő.

Csak ne látná a Bodrit közel,

ezért szegény egyre fülel.

Ilyenkor ő fürgén szalad,

hátha akad egy, két falat.

Kicsi, rövid, gyors a lába,

rovar, gyík a fő fogása.

Ha megijesztik, tüskéslabda,

az ellenséget elriasztja.

Elbújik a fészkébe,

s ki se jön csak estére.

Süni Sanyi kicsiny ravasz,

hírdessed, hogy itt a tavasz!

Posztós Lenke: Sándor, József, Benedek

 

Szeretettel köszöntelek; Sándor, József, Benedek!

Mosolyog a szép napsugár -hoztatok kis meleget.

Várt tirátok minden ember, gyerek és a sok madár,

kinyílott a kis ibolya, rügyecskét is hajt az ág.

 

Minden virág hódol nektek; Sándor, József, Benedek,

mert örömmel várt névnapotok elhozta a meleget.

Integet a barkaág, bontja már a bársonyát,

várt az egész természet, hogy felolvaszd a zegzugát.

 

Ám a szél még súgdos néha, körbejár a kis ravasz,

Meg- meg indul, fütyörész, ijesztgeti a tavaszt.

De, nincsen ám nagy ereje, virul már a kikelet,

kizárta a fagyos telet, s nem enged be hideget.

 

Sándor, József, Benedek, -koccintunk most veletek!

Meleghozók, jámborok, legyetek hát boldogok!

Levetjük a kabátunk, köszöntjük a fényözönt,

nyílik már a tulipán, a Tavasztündér beköszönt!

 

Minden jog fenntartva! 

Posztós Lenke: Március 15

 

Tavasz illatot szór a márciusi szél -

A szabadságharc emléke forrón szívünkben él!

Március 15 - üdvözölünk téged!

Szent múltadra lelkünk csodálattal réved!

 

Mert akkor jött fel régen, az a zengő hajnal,

harcra felszólító trombitaszó dallal;

"Talpra magyar!" - hangzott, s szólt a riadó!

Győzni vagy meghalni! - Erről van a szó!

 

A rabláncokból kard lett, mely csattant mint a menykő!

Hiszen ez a hajnal szabadságot zengő!

Ifjak és vének közös szívvel vannak,

vérükkel áldoznak a szabadságharcnak!

 

Petőfi, Jókai, Kossuth Lajos népe,

zűrzavaros korunk méltó előképe!

A szabadságharcot, mit kivívtak ők régen,

nekünk kell azt megőríznünk szentül, békességben!

 

Talpra hát ifjúság, mint riadóra, bátran!

Békét nyerjünk most meg egy békétlen világban!

Nem véres karddal, de béke mezején,

hogy ránk ragyogjon méltán a diadalmas fény!

 

A márciusi ifjak a nemzet hősei!

Emléküket az idő romlatlan őrízi.

Mert bátorságuk, érzéseik mindennel fölértek,

s emlékeik mindvégig a szívünkben élnek!

 

Ó, te drága, dicső, szent szabadság, érted

életüket-vérüket adták oly sok népek!

Szívünkbe vésted áldásod hogy éljen,

tündökölj, mint fényes hajnal örökkön az égen!

 

Március 15: - E nagy nap fordulója!

Szívünkbe a tavasz szép illatát szórja.

Rigó rikkant nagyot a szélcsavarta ágon

Szóljon Nemzeti dal minden magyar szájon!

 

Legyen áldott mindörökké a márciusi emlék!

Hőseinknek diadala olyan mint egy szent kép!

Mert életüket adták vívva hőstusát,

s felírták az égre a szabadság himnuszát!

 

Áldott a mi Istenünk, Ki bátorságot ad!

Kiválasztja népéből, kinek célja igaz!

Aki Benne bízik, az vesztes nem marad,

mert, ki Vele harcol, az győzelmet arat!

 

Minden jog fenntartva! 

Posztós Lenke: Szeretlek Jézusom

 

 

Szeretlek Jézusom mindenek fölött!

Eloszlattad fölöttem a homályos ködöt.

Te vagy az éjszakám, Te vagy a nappalom,

Szívednek, szívemet örömest átadom!

 

Te vagy a Fény, ha sötétben járok,

Te vagy a Tűz, ha didergek, fázok.

Védtelen vagyok, ha nem vagy Te velem,

Rád bízom életem - fogjad a kezem!

 

Te vagy a csendem, Te vagy a nyugalom,

minden földi kincsem lábadhoz lerakom.

Arcád fénye hogyha derűsen rám ragyog,

Fényedtől magam is égi fényt kapok.

 

Őrízel szüntelen, igazgatod léptem,

hogy netalán a lábam téves útra térjen!

Te vagy a mindenem, Te vagy boldogságom,

Megváltó Istenem, örök Messiásom!

 

Szeretettel fogsz körül mindörökké engem,

megvizsgálod gondosan szívemet s a lelkem.

Taníts nekem Uram engedelmességet,

s tartsd fellettem kérlek, kegyelmes Kezedet!

 

Tégy engem nemessé, oltsd be a szívemet,

hogy Tehozzád méltó gyümölcsöt teremjek.

Élet vízét adod a szomjazó lelkeknek,

a porból felemeled, azt, akik elesnek.

 

Köszönöm, hogy élek, hogy megtaláltál engem!

Nem hagytál elveszni, megváltottad lelkem!

Hálával imádom szentséges Nevedet,

-nincs bennem félelem, mert szívem a Tiéd lett!

 

Minden jog fenntartva! 

Posztós Lenke: Szülőfalum templomába jöttem imádkozni-

 

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni-

a jó Isten kegyelméért ismét hálát adni!

Megköszönni életemet, s mindent amit adott,

bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

 

Harangszónál tanított meg engem jó anyám;

térden állva, alázattal mondjam el imám.

Hitet vésett a szívembe kicsinykorún, régen,

azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

 

Rég elhagytam én a falut, az idő elszaladt,

kongása a vén harangnak szívemben megmaradt.

Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,

mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

 

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;

visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.

Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-

köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!

 

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma!

Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,

mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,

szent e templom, s e falu, mely keblén ringatott!

 

Minden jog fenntartva! 

Hétvége

 

Itt van újra a hétvége!

Most kezdődik, - most vége.

A napok telnek, az idő halad,

Használd ki, mert gyorsan szalad!

 

~ Posztós Lenke ~

Posztós Lenke: Február 2 ~Mici Mackó téli álma

 

Mici Mackó téli álma,

megszakadt egy kicsit máma.

Kisütött a napsugara,

s kijött, hátha akad kaja.

 

De, bizony az idő ravasz,

nincsen kaja, nincs még tavasz.

Még az árnyékát is látta,

s visszament a vackójába.

 

A tél ameddig nem ér véget,

csak álmában lát málnát, mézet.

Mert, ha árnyékát meglátta,

bizony hosszú lesz az álma.