Szülőfalum templomába jöttem imádkozni-
a jó Isten kegyelméért ismét hálát adni!
Megköszönni életemet, s mindent amit adott,
bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!
Harangszónál tanított meg engem jó anyám;
térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szívembe kicsinykorún, régen,
azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.
Rég elhagytam én a falut, az idő elszaladt,
kongása a vén harangnak szívemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.
Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-
köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!
Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma!
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
szent e templom, s e falu, mely keblén ringatott!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése