Az Ővéi átváltoznak

Fényeddel, ha megérintessz,
tudom URam, megtéritessz!
Úgy, mint Pétert egykoron,
s mint Sault a damaszkuszi úton.

Ma, ha velem ebédelsz,
s bűneimért nem szégyelsz,
mint Zebedeus megváltozok,
s bizton vallom: Tiéd vagyok!

Hisz Te vagy az Út, az Igazság,
s az Élet! -Ki elűzi a sötétséget!
A tiszta, tökéletes Szeretet!-
Kiben nincsen gyülölet.

Te vagy ó Uram az Egység,
az Összetartás és Békesség!
A Tükörtiszta Szeretet,
mely legyőz minden félelmet!

Im, átadom a szivem jászolát,
hogy épits helyébe égi palotát,
hol uralkodik a Béke, s a Szeretet,
mely begyógyit fájó sebeket.

A szeretetet, csakis a türelem érleli!
A tagadás - folytogatja, mérgezi!
Érints meg ó URam, fényeddel szüntelen.
Érintésed maga a GYÓGYITÓ VÉGTELEN!

                                      Posztós Lenke verse
Szerzői és minden jog fenntartva!