Oldalak

2013. március 27., szerda

Üdvösségem ára

Egek és földek remegjetek!
Bűnős világ béküljél meg!
Szenvedése égbe kiált!
Itélik az Isten Fiát!
A Getszemáni kertben vérrel verejtékezett,
Legyőzve a halálfélelmet, s a kisértéseket.
Ő, ki maga volt a végtelen szeretet,
Kiitta érettünk a keserű kehelyt.
Szent arca és háta ütésektől vérzett,
A szenvedések útján vitte bűneinket.
Arcul verték, kigúnyolták, leköpdösték, bántalmazták!
Öklükkel ütötték, szemét lekötötték,
Isten ártatlanját, mint gonosztevőt vették.
Mint a bárány, semmit nem szólt,
Bűn benne egy morzsa sem volt.
Mégis Pilátushoz vitték,
S olomgolyós szijjal ütték!
Kezébe nádszálat tettek,
Azzal is fejére vertek.
A töviskoszorút fejére nyomták,
S mint zsidók királyát kigúnyolták.
Szomjúhozott, s kinálták az ecetet s az epét,
Neki, aki hordozta a világ összes bűnét!
Keresztre feszitve két lator közé,
Felemelte fejét a szürke egek felé.
Kinzó fájdalmak közt,melyek bűneinket fedik
Kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik.
Majd ismét felkiáltott, ahoz, aki a SZERETET;
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!"
Fájdalmában tőr járta át édesanyja szivét,
S Fia értünk megfizetve, kilehelte lelkét.


Szent testét boritták tengernyi sebek,
Mit imádandó vére pirosra festett.
Az ég elsötétült, nagy vihar fakadt!
A templom kárpitja kettőbe hasadt!
Megrendült a föld! A sziklák megrepedtek!
A szentek feltámadtak és sirukból kijöttek.
Szenvedésének nem volt és nem is lehet párja,
Melyel értem megfizetett az Isten Báránya.
Alázatosan, szeliden, ártatlanul szenvedett,
Minden ember bűne, terhe ránehezedett.
Beláthatatlan,megszégyenitő szeretet!
Melyel átkarolta az elbukkott embert.

Habár halálát valja szavunk,
Gyilkossaival eggyek vagyunk.
Krisztus érettünk ma is szenved,
Testébe ma is beverünk egy-egy fájó szeget.
De, nagyobb ennél lelki szenvedése;
A nagypénteki titok megvetése.
Általa lehettem a keresztfa gyümölcse,
Áldott magvetésének, kalásszal termése.
A szőllőtőke zöldelő hajtása,
A teremtés titka, mézédes csodája.
Üdvösségünk áráról, nincs emberi fogalom!
Ó könyörülj meg Úram, rajtunk nyomorúltakon!

                                           Posztós Lenke  verse

Szerzői és minden jog fenntartva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése