Rémálom

Álmomban az éjszaka egy templom előtt álltam..,
Megrémültem nagyon, attól amit láttam.
Elindult a templom, azt nem tudom merre,
Oly nagyokat lépett, döngött a föld bele!

Mint lefejezett óriás, toronyfeje lógott,
Két ijedt harangja szomorúan kongott.
Megkérdeztem tölle: Merre mész te templom?
Felelt bánatosan: Hogy merre még nem tudom.

Megyek más falúba, hol örömmel várnak,
S reménye lehetek; szegénynek, árvának..,
Mond meg a falúdnak: A jó öreg templom
Elbújdosott szegény, mert szive tört fájdalom.

Magára hagyták üressen, árván..,
Egy-egy gerlice turbékolt még tornyán.
De, meglássák az időt, amely nincs is messze,
Boruló életük, csak én fogom össze.

Belássátok akkor, s majd vissza hivnátok,
De, késő lesz nagyon, súlyos lesz az átok.
Ezt mondta a templom, s haragjában zúgott,
Én meg felébredtem, s szivem fájt, sajogott.

Kábultan, ijedten, az ablakhoz álltam..,
Meg van a templom! Jó, hogy csak álmodtam!
Meg van a templomunk ! De, mindenki vigyázzon,
Nehogy az én álmom, valóságá váljon !