Posztós Lenke: Hogyha visszanézek...

Hogyha visszanézek elszállt éveimre,
volt ám részem nekem is igaz szeretetben.
De a sirig tartót csak szüleimtől kaptam,
habár szeretetben fukar sosem voltam.

Visszaemlékezem a szülői házra,
vigkedvű apámra, anyám mosolyára,
virágos kertünkre, az oltott orgonára,
s az illatát szaglászó, tarka kis cicámra.

Elteltek az évek, a mesevilág elszállt.
Bizony az élet nem egyszer megrostált.
Volt aki szeretett, volt ki megtagadott,
volt sok vérző seb is, mely lassanként beforrott.

Szeretetben adós soha nem maradok,
de szüleimnek holtig hálával tartozok!
Mert Istenen kivül, úgy senki nem szeretett,
mint ahogy az én szüleim szerettek engemet!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!