Hozd fel a szivárványt...

                                          
Jézus könnyei hullanak a földre -
Bántalmas e világ, de nagy az Úr kegyelme!
Az emberek fiai száján van a "Béke!",
De háborúság s gyülölet hallik fel az égbe.

Gyermekek ezrei szenvednek nyomorban;
Élik gyermekkorúk a sorstól elraboltan.
A szivekben a szeretet mindjobban kihűl-
Testvér a testvértől messzire menekül.

Oly sok a szenvedés szerte e világon
A gyülölet hangja ordit ember szájon.
Gőgősen összefog a sziv a sötétséggel;
A kegyetlenség határtalan minden teremtménnyel.

Mért van igy Istenem, mért kell mi igy éljünk?!
Hisz Jézus a kereszten megszenvedett értünk!
Minden reggel a Nap szeretetre kel fel,
Mégis annyi szivben Jézust feszitik fel!

Te vagy ó Uram, a királyok Királya!
Országok hatalma, népeknek Birálya!
Ne engedd a rossznak belepni a Földet,
Téritsd igaz hitre a téged üldözőket!

Szünjön meg a gyülölet s a háborúság lelke!
Uralja a világot, s szivünket a béke!
Nyitsd meg a sziveket bűnbánó imára,
Hozd fel a szivárványt e bűnöző világra!