Adventi csendben ballagunk,
-csillagúton haladunk.
Áhitatot rebeg szánk,
szivünk ég, mint gyertyaláng.
Bűneink sötétjét világitja lángja,
de, Jézus születése, örömünkre váltja!
Lázban a föld, hódol a csönd;
Isteni gyermeket köszönt!
A szivekben cseng a vallomás;
a Földre jött a Messiás!
Kétezer év telt el, de várjuk minden évben,
hogy szülessen meg újra az emberek szivében!
Eljöveteléről, háromszor beszélünk;
a jelenből a múltba s a jövőbe tekintünk!
Felgyúlt az adventi gyertya már;
-Jézus az ajtó előtt áll!
Kopogtat! - jól figyelj, engedd be,
hisz érted jött a mennyből le!
Békét, fényt hoz, termést fügefán,
hogyha betér a szived ajtaján.
Bűnbánat mécsese gyúl,
-szivedbe költözik az Úr!
Ujjong a szivünk, dalol a szánk,
az adventi koszorún lobog a gyertyaláng.
Kerülünk haragot, feledünk bánatot,
Szerető Urunk tanit alázatot.
Mert alázat nélkül nem lehet szeretni,
kinzó kiáltását a könnycseppnek érteni.
Eltelnek éveink, földi útunk lejár,
s ha Jézussal jársz, az út végén vár!
Zengjünk hallelúját, dicsőitse szánk!
Jézus megigérte, hogy visszajön hozzánk!
Az ég s a föld elmúlik, és Ő visszajön,
Itéletet tart majd holtakon s élőkön!
Nyitsuk meg szivünket, imádkozzunk csendben,
s higgyük, hogy mindenkor velünk van az Isten!
Ő tölti meg széppel és jóval a lelkeket;
-igy várjuk hát szeretetben a karácsony ünnepet!
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése