Volt egy idő, amikor vakságban jártam.
Nem volt béke szívemben, -Valakire vártam!
Volt egy idő, hogy éreztem; egyedül vagyok.
Azt hittem, hogy nemsokára lelkileg meghalok.
Volt egy idő, hogy keserves könnyekkel küszködtem,
úgy gondoltam Isten keze nincsen már fölöttem.
Volt egy idő, hogy a magány fogságába estem,
s a lelkemhez közel senkit nem éreztem.
Volt egy idő, hogy keservem egyre erősebb lett;
azt hittem e börtönömből nem szabadulok meg.
Volt egy idő, hogy magamban némán szenvedtem,
s fájó könnyeimet nem látta senki sem.
Volt egy idő, hogy azt hittem; az Úr nincsen velem:
- Nem hallottam hangját, kezét nem éreztem.
De Jézus figyelt, nem hagyta a mélybe elsülyednem!
Eljött értem, hiszen tudta: Őrá van szükségem!
Gondviselő kezét felém kinyújtotta:
- Ne félj! Higgy Énbennem! - a fülembe súgta.
-Tudjad, hogy a rosszat legyőzi a jó!
Higgy Isten szavában, mert igaz minden szó!
Én, ott fenn a kereszten érted imádkoztam!
Érted hullt a vérem, érted szomjúhoztam.
Ne bánkódj gyermekem, Én sosem hagylak el!
Csak higgy Bennem, s lelked békességet lel.
Isten kedves csókját a homlokomon érzem.
Ő vezet utamon, Ő világít nékem.
Mert hívtam, és idejött, itt van a szívemben:
Jóban vagy rosszban velem van az Isten!
-Óh Megváltóm, engedd, hogy hírvivőd legyek!
Segíts meg jó Uram, hogy mindig kövesselek!
Téged szolgáljalak, míg csak szívem dobog,
hisz nélküled egy elveszett, kicsiny porszem vagyok!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése