Búcsúznom kell tőled kis cica barátom,
hiányodat, mélyen szivemből fájom.
Úgy gondoltam, velem maradsz, nem lop el a végzet,
de a ház oly üres most, - nem talállak téged!
Te feltétel nélkül, igazán szerettél,
mikor veled voltam, mint Istennek örvendtél!
Feldobtad a napom játékos kedveddel,
feltöltötted szívem igaz szeretettel.
Számomra több voltál, mint kis cica, mint állat,
Simogatásomat, mint kis gyermek, - vártad.
Nem hallom többé kecses nyávogásod,
nem láthatom, miként lépteimet várod.
Most már kicsi szíved nyugalmat talált,
a szivárvány hídon angyalok vittek át.
Nincs ott autózás, félelem sem bánat,
lelked virágok közt boldogan járhat.
Neked már odafenn nem fáj ez az élet,
szabadon, boldogan rohangálsz végleg.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy oly nagyon szerettél,
hogy öröm s vidámsággal mindig feltöltöttél.
Emléked szívembe örökre bezárom,
Isten veled szerető, kicsiny kis barátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése