Mi, akik emberek közt élünk,
néha tőlük nagyon félünk!
Amikor az évnek vége,
gondolod, hogy világvége!
Robbannak a tűzpetárdák,
úgy tűnik, az ég szakad ránk!
Ha örömük van, lármáznuk kell,
furcsa teremtmény az ember!
Lővődözik, robbant, kiált,
nem bánja, ha másnak megárt.
Most, hogy elfáradt a zajban,
mi is ünnepelünk halkan.
Köszönjük, hogy enni kaptunk,
s, hogy az éjjel nem lett bajunk!
Az embereknek azt kivánjuk,
váljon valóra az álmuk!
Éltük legyen békés végül,
s örüljenek petárd nélkül!
Most, hogy több dörgést nem hallunk;
Boldog új évet kivánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése