Posztós Lenke: Őszi vers

Hűvös szellő lebegtet,

vándoraink elmentek.

Falevele búcsút int,

minden aranysárga kint.

Zászlait a tengeri,

megcsapzottan lengeti.

Megérett a mogyoró,

lepotyog a sok dió.

A mák is immár kipergett,

a szél kórókat lebegtet.

Hol derül, hol beborul,

az ég szeméből könny csordúl.

Hangos a lég reggel óta,

ricsajog egy csapat csóka.

Kamra mélyén egér neszel,

valamit ott fürgén reszel.

Cirmos cica lesben áll,

a vadászatra régen vár.

Ám Jerrynek sem rest a lába,

köd előtte, köd utánna,

úgy elillan, mint a pára.

 

 

A gesztenye
lepotyogott,
a fejemre
púpot dobott.

Levéldombon
egerészek,
beleesett
egy kis fészek.

Sündisznócska
settenkedik,
zörögnek a
levél-kocsik.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

 

A gesztenye
lepotyogott,
a fejemre
púpot dobott.

Levéldombon
egerészek,
beleesett
egy kis fészek.

Sündisznócska
settenkedik,
zörögnek a
levél-kocsik.

Forrás: www.poet.hu magyar versek