Teremte a jó Isten sokféle virágot,
szebbnél- szebbet, amilyent szem még nem látott.
Illatot szórt rájuk a mennyből különfélét
Csipkefodor szegélyezte ruhácskájuk szélét.
Ám a sok szép virág közül szívem megragadták
az illatozó csodás lila orgonák.
Fürtjeiben rejtőzik szerelem, szenvedély,
virág-nyelvén az első szerelemről mesél.
Az orgonafa ágai közt tavaszillat kószál
Körültáncolja a tájat, s megpihen a holdnál.
Bekopog az ablakomon a szép orgonavirág;
Neked nyíltam, súgja halkan május hajnalán.
Rövid éltét rozsda marja, mégis oly csodás
Jelzi, ilyen minden élet és az elmúlás.
- Itt hagyom az illatomat, ha az időm lejárt,
legyen váza virágomnak a Te szív-palotád.
Minden jog fenntartva1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése