Ismertem a szeretetet már jó anyám méhében;
Szíve dobbanását, melegét éreztem.
Mert, mikor még ujjongó kiáltásod sincsen,
tudod, kinek méhébe palántált az Isten.
Láttam örömkönnyét, mikor megszülettem,
szelíd tekintetét kis szívembe véstem.
Lelkem simogatta kedves, meleg hangja,
nyögdécselésemet szívével hallgatta.
Aztán megismertem a pacsirta énekét,
patak csobogását, a bokor rezzenését,
szeretetet láttam minden kisvirágban,
zöldelő fűben, erdő susogásban.
A virágok szirmán csillogó harmatban,
a vörösre festett felkelő hajnalban,
jó apám karjában, öröm s aggódásban,
a fűben szökdécselő kis tücsök hangjában.
Testvér ölelésben, nagyszülők gondjában,
egy hűséges barát gondolatában,
szeretet árad a fénylő csillagokra,
mikor világítnak, s a hajnal ha kioltja.
Mily sok szeretetet szórtál Uram körénk!
S mégis vakkok vagyunk, önzés támadt belénk.
Sivár lett a lelkünk, gondterhelt az utunk..,
s a szeretetet lábbal letiporjuk, Urunk.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése