Keresem a rímet, keresem a szót,
hogy versbe foglalhassam a mondanivalót:
Áldást adni reánk, Urunk Jézus vár!
Mert, hol kettő, három összegyűl nevében,
Ő mondta; köztünk van, s velünk ebédel.
Hisz ünnepelni jöttünk, s megköszönni éltünk,
hogy velünk volt az Isten, s egy új évbe léptünk.
Röpülnek az évek, s eltünnek a múltba -
Isten kegyelméből találkoztunk újra.
Ám, elszólított az Úr egy néhányat közülünk,
emléküket szeretőn szívünkben őrízzük.
Lelkük már a mennyből mosolyog le ránk,
hisz örök boldogságba helyezte jó Atyánk.
- Körforgás az óra, a perc és az élet-
Hittel, reménységgel éljük meg az évet!
Legyünk hálaadók és szolgáljunk egymásnak;
Igy leszünk kedvesek Mennyei Atyánknak!
Minden igaz keresztény a hitét megvalja!
A Presbiterség elhívás, de nem a hívő rangja!
Neki a templom a kegyelem háza;
Ott leli otthonát ő és a családja.
Mert, lelke mohón vágyik a tiszta égi fényre,
s éltető kenyere az Úr szent igéje.
Másoknak szolgál, s vermüket nem ássa,
nem hárít sose neheztelést másra.
Szeme, füle nyítva másoknak bajára,
Igy kedves Istennek, Ki életét megáldja.
Boldogok a keresztények, mikor együtt vannak;
együtt ebédelnek s az Úrtól áldást kapnak.
Mi is egybegyűltünk e szent vasárnapon,
ebédelni, vigadozni, mint madarak az ágon.
Hálákat adunk minden szépért, jóért,
sikerért, kudarcért és az intő szóért.
Örömért, bánatért, a kirendelt falatért,
Isten kegyelméért, s e terített asztalért.
S, hogy nevetni tudunk, s örülni egymásnak,
és, hogy Isten áldásai mindig ránk találnak.
Megóvta életünk, szent Keze vezetett
Nem számítva bűneinket, kegyelme éltetett.
Mindent megköszönve, szívünk lángra lobban;
Hadd kezdjük az évet reménnyel, boldogan.
Mert, jó az Úr, s bár lelkünk néha sír vagy nevet,
Isten áldó Keze mindenkor vezet.
Csak szeretetünk legyen őszinte és igaz!
Viharos időben Jézus legyen vigasz!
A szeretet összeköt, ha tiszta a szívünk,
Urunk Jézus Krisztus a mi kötelékünk!
Egy elfajult világban keressük a szépet!
Járjuk Jézus útját, valjunk tisztességet!
Igy alkotunk szebb jövőt egymással a mából,
ha építsük egymást nyíló barátságból.
Egy szó, mint száz; s az ereje teremtő!
Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!
- Békét, erőt, hitet adjon az Úr Nektek;
Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz presbitérek!
Tanítsátok az ifjakat, mint kisebb testvéreket,
hogy ők is az Úrban nagyra nőhessenek!
Sikerekben, örömökben legyen bőven részetek!
Tiszta szívvel ezt kívánom; - Legyen áldott évetek!
Most poharat emelek, s elhallgatok végre;
mert, egy nagyot kurjantok az egészségetekre!
Az ételhez és italhoz jó étvágyat kívánok!
Használjátok egészséggel az asztalon mit láttok!
Az itallal azért ajánlom vigyázzunk,
Nehogy butaságot szóljon ki a szájunk!
Na, de itt a versem valóban véget ért!
Elnézést kérek a humorért!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése