Posztós Lenke: Kerestem a szeretetet...

 

Posztós Lenke: Kerestem a szeretetet...

 

Kerestem a szeretetet, mint egy fénysugárt,

de a boldog percek mögött keserűség várt.

Kifürkésztem minden helyet, hol a gyönyör honol,

s nem találtam csak fájdalmat, kéklő eget sehol.

 

A szeretetnek énekeltem, mint a kis madár,

ki zöldelő kis ágacskán hitvesére vár.

Jártam a világot hosszába - széltébe,

de sehol nem akadtam lelkemnek békére.

 

Kerestem a szeretetet, mint egy virágszálat,

s helyette csak gyomot kaptam, nem is egyet, -százat.

Pedig pálmaággal vártalak szeretet!

Mondani akartam: Maradj...oly jó veled!

 

De egyszer az úton, egy vándorra akadtam.

Nagy terhet cipelt, s utánna szaladtam.

Ruhája szakadt volt, testén vérző sebek-

Itt-ott hideg köveken csillogó vércseppek.

 

Gúnyolódók zsivajgása kisérte mindvégig-

meleg vércsepjei a megbocsátást kérik.

Fejébe mélyedve egy tüskés koszorú-

leköpködött arca szelíd, szomorú.

 

Nem szólott egy szót sem, de láttam tekintetét;

alázattal vitte a világ összes szennyét.

Szemében voltak titkai a mennynek,

amilyent nem láttam én soha senkinek.

 

Hová viszed vándor, azt a súlyos terhet?

Miért kell a hegyre ezt mind felcipelned?

- Kérdeztem, s Ő felelt: El kell ezt hordozzam,

hogy a megbocsátás tengerébe dobjam.

 

De, te, kit keresel oly szomorúan, búsan?

Kérdezé, s rám nézett mélyen, meghatóan.

Én... én...felelém, úgy mint aki dadog;

-a Szeretetet keresem.., s Ő mondá: " Én vagyok!

 

DÖNTÖTTEM SZIVEMBEN!

 

Döntöttem szívemben, követem Krisztust!

Mögöttem a világ, szívemben Jézus!

Ő nem osztozik lelkemen, hűn szeret és félt,

kézenfogva vezet, míg elérem a célt!

 

Amikor ráléptem Megváltóm útjára,

követésének tudtam mi az ára.

Tudtam, hogy mit adok, azt is, hogy mit kapok,

azt is Kit szeretek, s azt, kit megtagadok!

 

Mikor, még a világ csábítgatott, hívott,

lelkem tőle nem mást, csak pokol-tűzet kapott!

S mondtam: Vidd azt a jót, amit adtál!

Találtam én jobbat a te javadnál!

 

Nem percekre szóló, hazug ámító,

mert Aki adja, Ő az Örökkévaló!

S lehet bármilyen nagy is az ára,

én hallgatok Jézusom szavára!

 

A világ kinevethet, s megtagadhat engem!

Szeretem az Urat, s úgyis Őt követem!

Mit bánom, -lehetek kitagadt, megvetett,

kidobhat szívéből mindaz, ki szeretett!

 

Rám törhet a világ összes hatalmával,

harcolhat ellenem pokoli hadával,

maradhatok gúnnyal egymagamra,

nem fog tőrni azért panasz az ajkamra!

 

Igérhet a világ bármit is nekem,

nem kell tőle semmi, én Krisztust követem!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szeszélyes március

Megérkezett már a gólya,

s térdig süppedt be a hóba.

Elfáradt a hosszú útban,

s kaja sincs a fagyos tóban.

 

Szeszélyes biz ez a tavasz,

huncutkodó, kacér, ravasz.

Tegnap mosolygott a rét,

s mára vissza- jött a tél.

 

Nagy pelyhekben hull a hó,

máskor nap süt ragyogó.

Fagyos szelek fújnak néha,

Ez már inkább téli tréfa!

 

Havas lett körül a táj,

 a szél csak amúgy muzsikál.

A Nap hol nevet, hol pityereg,

madár, virág didereg.

 

Felhők kúsznak fenn az égen,

a gólya didereg a fészken.

Bejárná bíz ő a rétet,

csak találna egy falat ételt.

 

Rügyet bontó, szép kikelet,

váltsd fel már a havas telet.

Lásd, megjöttek gólyák, fecskék;

hadd örvendjenek szegénykék!

 Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Sándor, József, Benedek

 

Sándor, József, Benedek,

mi a kő lett veletek?

Vártuk már a meleget,

s havat hoztok hideget?!

Kibomlott a sok rügyecske,

hazajött a gólya, fecske,

s dideregnek, fázik lábuk,

nincsen téli, jó csizmájuk.

Tegnap tavasz, ma már tél,

Sanyi, talán betéptél?

József, te se nevetgélj,

mentsd meg amit lehet még!

Benedek, tán akarod,

hozz meleget, szép Napot!

Viselkedjetek hát szépen,

Mindnyájatok soká éljen!

Egy kis bort is ihattok,

Kívánunk szép Névnapot!

Posztós Lenke: Születésnapi köszöntő a 90.-en felülieknek

90-en felül, szép kor, de nem kevés.

Van benne öröm, bánat is, meg szenvedés.

Isten ajándéka, hogy közelebb vonjon,

s a mag, mit beléd vetett, szép termést hozzon!

 

Minden ember élete egy gyümölcsöző ág.

Tavasszal viruló, gyönyörű szép virág.

Vidám és bohó szép álmai vannak,

szelekkel játszik, bókot int a Napnak.

 

Ha megtalálja szerelmét, szívét adja neki.

Esküt tesz, hogy holtáiglan csakis őt szereti!

Aztán jön a nyár tűze, s a munkának ideje,

napkeltétől, napnyugatig fáradsággal van tele.

 

Rejtelmek szigete, az élet nemcsak rózsás kert!

Ám, a végén minden ember azt arassa, amit vet!

Az élet gyorsan múlik, de csodákat művel...

sebeket gyógyít, bánatot űz el.

 

Új napot hoz elő, évszakot cserél,

valóra váltsa mindazt, miben remélsz.

Nem az a fontos, hány évet élek,

hisz az ember célja a végtelen élet!

 

Amikor az ősz is eljön, mint ezüsthajú jó tündér,

áldásait önzetlenül, szeretettel osztja szét.

Áldás hát az időskor, de nem épp könnyű nagykabát!

Súlya alatt görnyedeznek; szülők, mamák, nagytaták.

 

Mintha minden ősz más lenne, egy-egy lomb hull lassúan..

De, lelkükben a fény örökre ott csillog, hisz benne van.

Tél váltja fel majd az őszt is, de követi a kikelet!

Isten az Úr mindeneken, és az életünk felett!

 

Egyformán szép minden évszak, minden tavasz és minden kor;

hisz minden, amit Isten adott, magáról az életről szól.

Az élet csodálatos! Az idő tapasztalat.

Hisz lelkében az ember mindig ifjú marad.

 

Jó példaképp szolgálni a jövő nemzedéknek,

utat, célt mutatni a mai gyerekeknek.

S nincs akkor az embernek miért aggódnia,

hisz munkáját az idő váltsa termékeny valóra.

 

Köszönjük a jó Istennek, mindazt, amit adott!

Megköszönünk minden percet, éjszakát és napot!

S kívánunk az ünnepeltnek még sok, áldott évet

tölteni e földi létben és sok egészséget!

 

E szép tavasz reggelén köszöntünk mi Téged!

Angyalok vigyázzák drága, szelíd léted!

Köszönjük az Úrnak az éveket, mit adott,

s szívünkből kívánunk; Áldott szülinapot!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kicsi süni

 

Felébredt a kicsi süni,

gyomra korrog, nincs mit enni.

Nyújtózkodik, lába dermedt,

felfedezni kell a kertet.

Tüskeruha viselete,

bogár, hernyó eledele.

Teletömné üres hasát,

ha, csak kapna egy kis kaját!

Hasznos állat, nem kártevő,

Földigiliszta a menő.

Csak ne látná a Bodrit közel,

ezért szegény egyre fülel.

Ilyenkor ő fürgén szalad,

hátha akad egy, két falat.

Kicsi, rövid, gyors a lába,

rovar, gyík a fő fogása.

Ha megijesztik, tüskéslabda,

az ellenséget elriasztja.

Elbújik a fészkébe,

s ki se jön csak estére.

Süni Sanyi kicsiny ravasz,

hírdessed, hogy itt a tavasz!

Posztós Lenke: Nőnapi köszöntő

 

Tavasz szép hajnalán a Nőket ünnepeljük!

Mint teremtés csodáját, minden nőt tisztelünk!

Nincsen jobb teremtmény a világon nála;

-Szálljon ezer áldás; nőkre, jó anyákra!

 

Ünnepeljük Őket, hisz velük szép az élet!

Minden kedves nőnek szálljon ma az ének!

Szépséges nők, édesanyák, drága asszonyok,

szívünkből kívánunk; Boldog Nőnapot!

 

Minden korban csodálatos, szépséges a nő!

Virágot bont, s negyven évig szépsége csak nő.

Azontúl még jobban kiárad a belső

érzések tömege, mint a nyári szellő.

 

Gyümölcsét is meghozza őrajta az élet.

Halványodni kezdnek a régi szenvedélyek.

Arcáján egy mennyei szépség felderül,

s az anyai érettség rajta kiteljesül.

 

Szerető és barát, - a férj drága párja.

Gyermekének anyja. -Szent az ő imája!

Mindenben ott van melletted, mint barát,

ő az, ki meghallja öröm s bánat szavát.

 

Fényt mutat, ahol csak pislákol a remény.

Lelkéből sugárzik szeretet és erény.

Lágy beszéde békét, megnyugvást teremt,

s hiányzik nagyon, ha már nincsen veled!

 

Csillogó két szeme, mint a drága gyöngy.

Mosolyától felszárad a kicsorduló könny.

Simogatása olyan, mint a nyári szellő,

bánatot, fájdalmat, mindent megenyhítő.

 

S ha az ifjú évek immár elhaladtak,

Orcáján az évek mély titkokat hagynak.

Nem vár semmi mást, csak szeretetet tőled -

Áld meg én Istenem; az anyákat, a Nőket!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Nagybőjti ima

 

Megtört szívvel, bűnbánattal,

Égi Atyánk, jó Urunk,

térdre hullva, kérve kérünk,

Te vezesd a mi útunk!

 

Emelj fel, ha rögös úton

botladozik a lábunk!

Segíts meg, hogy kialudjon

minden hamis vágyunk!

 

Támogass e földi létben,

adj szívünknek gyógyulást!

Árazd ránk szent kegyelmedet,

adj bűnökből tisztulást!

 

Szánjuk, bánjuk bűneinket,

megtört szívünk s böjtjeink,

vedd számba jó égi Atyánk,

s vezeklő szent tetteink!

 

Alázattal arra kérünk,

Szerető, jó Istenünk,

bocsásd meg a vétkeinket,

habár nincs rá érdemünk!

 

Nézz szent Fiad érdemére,

Aki meghalt érettünk,

s feltámadt a halottakból,

hogy legyen örök életünk!

 

Látod Urunk, jó Istenünk,

mint háborog a nagy világ!

Hallod is a sok szenvedő,

megtört lelkek sikolyát!

 

Ne engedd, hogy gépfegyverek

gyilkoljanak sok helyt újra!

Mutasd meg, hogy milyen hasznos

a megbocsátás drága útja!

 

Az élet vízén sok a zátony,

sok a sülyedő hajó,

ha Te nem vagy Uram velünk,

harcunk hiábavaló!

 

Nyújtsd a kezed segítségül,

ha az igaz kevés már,

mert, tévelygőknek száma megnőtt;

a Sátán folyton lesben áll!

 

Segíts békét teremteni,

hol háborúság, viszály dúl,

csillapítsd a lelkeket le,

hol gyűlöletnek szele fúj!

 

A Te országod égi Atyánk

igazság és béke!

Add meg nekünk e kegyelmet

Jézus szent nevébe!

 

Újítsd meg az életünket;

Atya, Fiú, Szentlélek!

Tehozzád zeng dícső dalunk,

Téged imádnak mindenek!

 

Segíts fékezni természetünk,

figyeljünk megsebzett szívekre,

hisz Te vagy a forrása minden jónak,

s életünk Megváltó Istene!

 

Minden jog fenntartva!