Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Harang zengést hordoz az illatos szél-

Megtört a sötétség, győzött a Fény!

Az Isten szeretőkre örök élet vár;

Krisztus feltámadott! - Nincs többet halál!

 

Ragyogó fényben sokaknak megjelent:

Diadallal bűn és halál felett!

Kezén, lábán ott a szegek helye;

hogy a hittben erőt találj benne.

 

Előttünk is itt áll hitünknek fényében;

életre hív az újjászületésben!

Feltámadást, új életet hírdet!

Örök boldogságot az Őt követőknek!

 

De nincs addig húsvét az emberi szívben,

míg nem teszi Úrrá Jézust életében!

Nem szólal benne a kikelet hangja,

a lélek templomát még sötétség lakja.

 

Támaszd fel Húsvét mindazt, aki meghalt;

ki sötétben még várja a pirkadó hajnalt..,

hogy Nagypéntek után, megkínzott lelkére;

üdvösséget hozzon Krisztusnak szent Vére!

 

xx

Posztós Lenke: Áprilisi tél

 

Sűrű fellegeket terelget a szél;

áprilisban megtréfált bennünket a tél.

Vacog a hajnal s rügyei a fáknak

hótakaró alatt reszketnek, fáznak.

 

Az áprilisi tavasz már kérdőjellé vált,

feledésbe hozta március mosolyát.

Tegnap még bújt, virult a sok kiváncsi rügy,

ma már hó takarja, - nem hallszik rigófütty.

 

Fagyos szél suhan át a zöldelő réten,

megdermeszti mindazt, mit tavasz festett éppen.

Hópehelyt szitál bokorra, virágra,

szürke vásznát az ég fölötte kitárja.

 

Ránk villantja néha huncut bájmosolyát,

majd esővel, hóval űzi a bolondját.

A gólyamadár majdnem a fészkéhez fagyott,

ül a tojásain, de, eledelt nem kapott.

 

Meghalt tán a szép tavasz; nem az jön, mit várunk.

Télen hóra, nyáron napsütésre vágyunk.

Mintha mi is emberek mind rosszabbak leszünk,

s lám, megboszul a természet azért, amit teszünk!

 

Kérünk Urunk Jézus, szánd meg a világot,

szánd meg szegény gólyát, szánd meg a virágot!

Legyen újra szép tavasz, kelepeljen gólya,

hadd maradjon ezentúl is a tavasz hírmondója!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Fagyos április

 

Előbújt egy fagyos szél,

s a tavaszból lett hideg tél.

Bolondos az április, csalókát játszik,

hol vidám, hol szomorú,-szeme könnyben ázik.

 

Táncol széllel, napsugárral- kicsal rügyet, virágot,

hogy majd faggyal takarja be a szép tavaszvilágot.

Bebújtat a kabátunkba, máskor ingre vetköztet,

mutatkozik télnek- nyárnak, nem tudod mit rejteget.

 

Egyszer búsul, máskor nevet, mígnem fülig ér a szája,

máskor pedig jéggé dermed könnyes szempillája.

Hazajött a gólyamadár, a honvágy haza hozta,

s most fáradt testén amúgy reszket pihe-puha tolla.

 

Fázik szegény, minden tolla s szárnya megkuszálva,

nem kelepel, nincsen kedve, az éhség megpróbálta.

Lehangolt lett most a tavasz, szomorkás a kikelet,

olyan, mint az ember szíve, ha nincs benne szeretet.

 

Úgy tűnik, a lelkekbe is mintha tél szivárgott,

felmelegíteni kéne e kihűlt, rossz világot!

Befogadni az Úr Jézust minden szívbe végre!

Bizony, bizony mondom néktek, hogy megtérni kéne!

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Posztós Lenke: Szeszélyes április

 

Vicces kedvű ez a tavasz,

egy nap meleg, másnap havaz.

Az égből hó hull pihe- puha,

lesz a tájra fehér ruha.

 

A fák virágját betakarja,

reszket a rügy, -hideg marja.

Elbújt a Nap, szem nem látja,

madár reszket, fázik szárnya.

 

Szél korbácsol kisvirágot,

a tulipán is földig ázott.

Nem kelepel szegény gólya,

csak amúgy korrog éhes gyomra.

 

Szeszélyes hónap, tréfás és csintalan,

hol sír, hol nevet füléig boldogan.

Boszorkány, máskor tündérnek látszik,

április, teljesen bolondot játszik.

 

 

Posztós Lenke: Nosztalgia

 

Van ezen a földön egy Istenadta hely,

Ahol szívem mindig hangosabban ver.

Ott volt az én bölcsöm, ott születtem én,

Ott ringatott jó anyám áldott kebelén.

 

Olykor vissza szállnak e tájakra az álmok...

Felfrisül az emlék, s mindent újra látok;

Össze barangolok: hegyet, völgyet, árkot,

Erdőszélén felkeresek minden vadvirágot.

 

- Kertünk végén, csűr tetején kelepel a gólya:

Ha ő nem lesz, kis testvérem soha se lett volna.

Minden déli harangszónál megkértem őt szépen:

Látogassa meg házunkat; hogy legyen kis testvérem.

 

Hallgatott is szegény gólya az én kérésemre:

Hozott is egy kis öcsit a következő évben.

De, én irigy lettem, mert mindenki szerette,

S így velem a gólyamadár végleg befejezte.

 

Álmaimban olykor- olykor visszabarangolok

a szülei házhoz, ahol boldog vagyok:

Mosolyog rám jó anyám, s minden szót megfontol-

Vidám kedvű jó apám megvéd minden gondtól.

 

Gólyamadár, gólyamadár, ha nem haragudnál,

Úgy szeretném még ez egyszer, hogyha meghallgatnál:

Mind elmentek, elköltöztek, pedig úgy szerettem-

Hozd vissza egy napra is bár; kiket elvesztettem!

 

xx

Minden jog fenntartva!