Sűrű fellegeket terelget a szél;
áprilisban megtréfált bennünket a tél.
Vacog a hajnal s rügyei a fáknak
Az áprilisi tavasz már kérdőjellé vált,
feledésbe hozta március mosolyát.
Tegnap még bújt, virult a sok kiváncsi rügy,
ma már hó takarja, - nem hallszik rigófütty.
Fagyos szél suhan át a zöldelő réten,
megdermeszti mindazt, mit tavasz festett éppen.
Hópehelyt szitál bokorra, virágra,
szürke vásznát az ég fölötte kitárja.
Ránk villantja néha huncut bájmosolyát,
majd esővel, hóval űzi a bolondját.
A gólyamadár majdnem a fészkéhez fagyott,
ül a tojásain, de, eledelt nem kapott.
Meghalt tán a szép tavasz; nem az jön, mit várunk.
Télen hóra, nyáron napsütésre vágyunk.
Mintha mi is emberek mind rosszabbak leszünk,
s lám, megboszul a természet azért, amit teszünk!
Kérünk Urunk Jézus, szánd meg a világot,
szánd meg szegény gólyát, szánd meg a virágot!
Legyen újra szép tavasz, kelepeljen gólya,
hadd maradjon ezentúl is a tavasz hírmondója!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése