Debrecen - 2025 május 24 - Magyar Református Egységnap

 

~Köszöntő vers~

 

Van egy szép szó, mely mindent áttőr; úgy hívják, hogy szeretet!

Egy mély érzés, mely hatalmával, mindenhová elvezet!

A szeretet hangja tör ki, most is szívünk mélyéből;

Üdvözletünket hoztuk ide, Erdély déli részéről.

A szeretet olyan, mint egy illatos virágszál;

magához vonz, s nincs előtte semmiféle határ.

Örülünk, hogy itt lehetünk köztetek e szép napon,

hisz Krisztusban van közösségünk, s ez egy égi nagy vagyon!

Köszönjük a jó Istennek, hogy Szentlelke vezet,

s Krisztusban, mint jó testvérek, egységünk lehet!

Nagy az Ő kegyelme s bár szemünk sír vagy nevet,

nem hagy el a mi Istenünk, oltalmaz és szeret.

 

Fohászkodunk a békéért, hogy szünjön fegyver, gyülölet,

és az oly sok katasztrófa mely fakaszt bánatkönnyeket.

Egy elfajult világban keressük a szépet!

Erősödjünk az egységben, valjunk békességet!

Hogy építhessük egymást szívből, barátságból,

s szerezzünk egy szebb jövőt egymással a mából.

Egyedül a szeretet köti össze szívünk!

Drága Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!

Ő tűzet gyújt az Őt keresők sóvárgó szívébe,

hogyis ne buzdulnánk e tűz terjesztésére!

Kérjük Őt, hogy fogja kezünk, bármerre visz útunk,

hiszen Vele vándorolva, biztos célba jutunk.

 

Az imádkozó kezek, rosszat nem követnek;

az ima fölfele száll, s átszeli az eget!

Az imádkozó ajkak, Istenhez beszélnek,

az ÚRba kapaszkodva hisznek és remélnek!

Ki fohászkodik Istenhez, békét és erőt kap,

fényben van és javaiból másoknak is ad.

Az imádkozó kezek, simogatni tudnak,

vigaszt, békességet, szeretetet nyújtnak.

Az imádkozó lélek jóságos és szeret,

mert szívből jövő imádsága az Úr Jézushoz vezet.

Képes legyőzni; félelmet, bajt, szenvedélyt,

segítőkész s tenni tud mindig másokért.

Az imádkozó ember békében megpihen,

mert munkáját elvégzi, s hálát ad szüntelen.

Küzdeni s győzni tud mindenek felett,

mert megáldja az Isten az imádkozó embert!

A közös imának nagyobb az ereje;

imánkra a válasz áldással van tele.

Jó a testvéreknek így együtt lenni,

Isten oltalmában hinni és remélni.

 

Ami szívből árad, az ereje teremtő!

Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!

Békét, erőt, hitet, -adjon az Úr nektek!

Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz keresztények!

Szeressük az Urat s egymást mint testvérek!

A bűn elleni harcra legyünk mindig készek!

Az Úr nevében gyűltünk össze, hálákat zeng ajkunk,

hódolattal fohászkodva, békét, áldást kapunk!

Hálás szívvel megköszönjük, hogy egységben lehetünk,

s, hogy az összetartozásban a jó Isten van velünk!

Hiszen Ő a SZERETET, Ki örök és végtelen!

Kívánom, hogy az Úr kísérjen mindvégig az életen!

 

24. május. 2025.

Ma, mindannyian gazdagodtunk; hitben, reménységben!

Adja Isten találkozzunk még sokszor szeretetben!

/ Posztós Lenke /

Posztós Lenke: Búcsúzik a május

Búcsúzásra készen állsz szeretett májusom,

suhanó lépteid keserűn bámulom.

Az ébredő hajnallal midőn útra kelsz,

virágszekeredről visszatekintesz,

mert tudod, mily kedves, mily drága vagy nekem,

orgona illatod, gondolod, feledem?

 

Habár ezen évben másképp mutatkoztál,

igen sokat sírtál, sokat szomorkodtál.

Szürke felhők borították fölöttünk az eget,

hideg eső, szél tépázta virágszőnyegedet.

Megduzzadt a folyó, a vízek megáradtak,

ellenállni képtelenség e nagy áradatnak.

 

Ám, nem te vagy a felelős, nem tied a gond,

azért, mit az ember a természetben elront.

Hisz nekünk a természet a legszebbeket adja,

csak önző lett az ember, s nincs rá nagyon gondja!

Pedig a természet mindig visszaadja,

amit tesz vele az ember szabadakarata.

 

Lám, most búcsút intesz, s utadon elkisér,

a zöldelő rét illata, mit szállít az enyhe szél.

S a bódító illatú virágkavalkád,

melyet az érkező nyár csokorként ölel át.

Búcsúzásul májusom én százszor is megáldlak,

s egy mosolygósabb képeddel mindig visszavárlak!

 

30. május. 2025.