kombájn nyeli szaporán az arany búzatáblát.
Csak áldani lehet a föld nemes kincsét,
Gondviselő, jó Atyánk nagy, nagy szeretetét!
Jólesően gyönyörködik a gazda a termésben;
lesz mit tenni az asztalra ez évben is bőven.
Feltűnik előtte a múlt homályos képe,
mikor kaszavágás izzadsága napestig kisérte.
Megkönnyebbült most a sorsa, gépesített minden,
kombájn arat s hull a búza zsákokba szép rendben.
Tudjuk, hogy fényt, esőt, jó terméshez Ki ad,
töltse be hát szívünket a hála és áhítat!
Malomzúgás hallik, lisztes lett a molnár,
friss búzaliszt, mint apró pórszem, a levegőbe felszáll.
Előkerül aztán a nagy sütőlapát,
s mosolygós cipókkal telik meg a kosár.
Igy terem az asztalon új kenyér most frissen,
aki érte fáradt, áldja meg az Isten!
Fárasztó munkával sült az új kenyerünk,
fogjuk hát imára hálásan tenyerünk!
Hálát mondunk Urunk az új kenyér ünnepén,
hogy asztalunkra került az izletes, új kenyér!
Új kenyerünket lelkészünk megáldja,
így szaporodik egyre lelkünk gazdagsága!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése