Oldalak

2025. november 25., kedd

Posztós Lenke: Uzonkafürdő



 
Kovászna megyében van egy csodás hely,
hol a szív muzsikál, s a lélek szárnyra kel.
Uzonkafürdő a neve e szép tájnak,
nem bánják meg soha, akik erre járnak!
 
Aki erre barangol lelki- békét lel,
mert Uzonkafürdő egy Istenáldott hely.
Az erdőszéli sétány friss borvizet kinál,
mi lenne jobb ennél, mit a lélek kíván?
 
Rád tekint a Murgó hegy méltóságteljesen,
úgy érzed, e helyen sose vagy idegen.
Betölti szívedet békével e szép táj,
a gyógyhatású borvízkút friss borvízzel kinál.
 
Az uzonkai borvíz valóságos gyógyszer.
Betegségnek, fájdalomnak, itt enyhülnie kell!
Az ivóvízforrások, a Pisztrangos, s a Főkút,
kincset érő vizet adnak, s e szép táj új erőt nyújt.
 
A Pisztrangos forráshoz erdei út vezet.
A látvány csodálatos, gyógyvize kincset rejt.
Régi arcát a fürdőhelynek az idő megrombolta,
de, él rejtelmes varázsa, akár a legenda:
 
A történet két ifjúpár szerelméről szól:
Piliske és Uzonkáról, Morgó lányáról.
Ám, az öreg Morgó, az ifjút ellenezte,
mert, a szomszédvárnak urát, nem jó szemmel nézte.
 
Igy, egy alkalommal, mikor együtt kapta
a szerelmespárt, kiborult tüstént a haragja.
Elvétette a fiúra mért halálos csapását,
s megölte a szerelmét megvédő szép lányát.
 
Igy lett szerelmüknek tragikus a vége,
kicsordult a zöld füre a lány piros vére.
Drága forrás fakadt fel, itt ezen a helyen,
hogy szomjúzónak üdülés vagy csodás gyógyír legyen.
 
Ez volt a legenda, de ma is a gyöngyszeme
Erdővidéknek, s azoknak, kik kitartnak mellette.
Mert Uzonka a betegek csodás gyógytelepe,
s a zajos világból menekülők csendes pihenője.
 
Néhány nyaralóház, s az erdei sétányok
díszítik a tájat, mint idenőtt látványok.
Van egy nyaralóház, mely szívemet megnyerte,
a Murgó hegy őrszeme őrködik fölötte.
 
Itt találsz egy csodálatos, szelíd- lelkű Embert,
akit Isten szeretete e hegy lábához rendelt.
Krizbai Imre, Isten hű szolgája,
lelkipásztor, s családjával az Úr Jézust szolgálja.
 
Szerető és barátságos, a Teremtőt imádja,
a lelki- békét keresőknek ajtaját kitárja.
E csodálatos helyre hívogat és vár,
szolgálatra, segítségre mindig készen áll!
 
Tanít, szórakoztat, táplálja a lelket,
örömben, bánatban, együtt érez veled.
Hogy elmeséljem jellemét, nincs is erre szavam,
előtte én mélyen meghajtom magam!
 
Barátom, ha neked is érdeklődést kelt,
e csodás helyet te is felkeresheted.
Vár az öreg Murgó, az erdő friss illata,
mondom én, ki erre jár, nem bánja meg soha!
 
Minden jog fenntartva!

2025. november 4., kedd

Testvéremhez: "Születésnapodra"



Ma a Te napod van, drága, jó testvérem!
Kívánom, a jó Isten még sokáig éltessen!
Ma téged ünnepelünk, rólad szól a versem,
feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.

Arcodra mosolyog a szeptemberi Nap.
Szívedben érzed, mily szeretett s áldott vagy!
Ameddig a szívünk e földi létben dobban,
mint jó testvérek szeressük egymást mindig jobban!

Neked küldi üzenetét a nyíló őszirózsa,
s még sok színes virág illatozó csokra,
a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,
s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!

Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,
a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!
A szeretet és öröm mindig veled járjon,
s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!

Egy regény az életünk és emlékképek sora,
s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.
A rohanó évek, ma megállnak egy napra,
ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...

Számolgatunk minden tovaszálló évet;
belőlük fonogat koszorút az élet.
Éveink vonatján korunk egyre halad,
de, lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.

Elszállt sok tavasz s nyár, száguldnak az évek,
Isten keze vezérelje mindig a Te élted!
Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,
legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!

Szerető szívemből szólt e kis költemény;
Számomra jobb testvér nincs a föld kerekén!
Éveid múlását ne vedd soha észre,
a szívedben éljen a szeretet s a béke!

Az Úrba kapaszkodva, bátran Vele haladj,!
Hiszen, aki Vele jár, győzelmet is arat!
Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:
A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!

14.09.2025.

 

Posztós Lenke: Betegségben


 


Ágyban fekszek sápadt arccal,
a macskám őríz egyedül.
Tehetetlen nyögdécselek,
s az álom messze elkerül.
 
Könnyem hull, mint nyári zápor,
s haloványan kérdezem:
Olykor mért nehéz a kereszt,
amit adtál Istenem?
 
Túl vagyok már egy műtéten,
féltem bíz egy kicsikét.
Most elgyengülve lábadozok,
küszködve az életért.
 
Az ősznek sírnak bús felhői,
ránk is szórnak bánatot,
mert, ha fejünk őszbe borult,
nem szövünk nagy álmokat.
 
Vannak hosszú éjszakáink,
Isten van csak mivelünk.
S ha a reggel reményre vált,
úgy boldog csak életünk.
 
Jó angyalok, szelíd lények
vigyáznak ránk szüntelen.
Isten tisztogatja lelkünk,
hisz senki nincsen büntelen.
 
Hozzá szállnak hő imáik;
jó testvérnek, barátnak,
kiknek lényük égi fényt szór,
s gyógyír néma magánynak.
 
Ó szerető, áldott kezek,
míg bennem élő szív dobog,
a szép szavakért, imátokért,
a hálám mindig élni fog.
 
Felderengett ismét lelkem,
ami rossz, azt feledem,
szívem megtölté a hála.
mert az Úr van énvelem!
okt. 2025.