a macskám őríz egyedül.
Tehetetlen nyögdécselek,
s az álom messze elkerül.
Könnyem hull, mint nyári zápor,
s haloványan kérdezem:
Olykor mért nehéz a kereszt,
amit adtál Istenem?
Túl vagyok már egy műtéten,
féltem bíz egy kicsikét.
Most elgyengülve lábadozok,
küszködve az életért.
Az ősznek sírnak bús felhői,
ránk is szórnak bánatot,
mert, ha fejünk őszbe borult,
nem szövünk nagy álmokat.
Vannak hosszú éjszakáink,
Isten van csak mivelünk.
S ha a reggel reményre vált,
úgy boldog csak életünk.
Jó angyalok, szelíd lények
vigyáznak ránk szüntelen.
Isten tisztogatja lelkünk,
hisz senki nincsen büntelen.
Hozzá szállnak hő imáik;
jó testvérnek, barátnak,
kiknek lényük égi fényt szór,
s gyógyír néma magánynak.
Ó szerető, áldott kezek,
míg bennem élő szív dobog,
a szép szavakért, imátokért,
a hálám mindig élni fog.
Felderengett ismét lelkem,
ami rossz, azt feledem,
szívem megtölté a hála.
mert az Úr van énvelem!
okt. 2025.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése