Oldalak

2025. december 30., kedd

Posztós Lenke: Év végi köszönet



Szalad az idő, senkinek meg nem áll,
az élet nem csupán egy vidám utcabál.
Van benne szenvedés, van benne öröm,
van benne könnycsepp és van köszönöm!
 
Oly sok a gonoszság, több már, mint a jó,
de, mindenkor Isten a Vigasztaló!
Köszönöm, Istenem, hogy átéltem ez évet,
láttam eget, földet, megélhettem mindent.
 
Köszönöm az erőt, hogy átmentem mindenen,
hála legyen Neked mindenért Istenem!
Köszönök; jót, rosszat, mindent, amit látok,
köszönöm az egész teremtett világot!
 
Tudom oh Uram, a rossz sem céltalan,
az életben mindennek jelentése van.
Köszönöm mindazt, amit kaptam és adtam,
bocsásd meg, ha voltál szomorú miattam!
 
Sajnálom mindazt, amit nem adhattam,
hogyha rosszat tettem, Uram, nem akartam!
És hogyha felráztál kalandos álmomból,
csak megvédtél engem saját hibáimtól.
 
Köszönöm a testvért, a jó barátokat,
ha lélekben is csupán, de mindig velem vannak.
Mert oly jó tudni azt, hogy valaki rád figyel,
jóban vagy rosszban, soha nem hagy el.
 
Köszönöm, hogy lelkem titkos szobáját,
amelyet a szívem egyedül Neked szánt,
virággal díszíted naponta fel nekem,
mert Tied a szívem és Tied az életem!
 
Köszönöm Uram, hogy kereszted előtt,
minden szenvedélyem, sorra összedőlt.
S ez évben is, bármi volt, könnycsepp vagy öröm,
mindent, amit adtál, Istenem, Köszönöm!
 
 xx
Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Búcsúzik az Ó év




 


Ismét búcsút intünk az elköszönő évnek!
Emlékképek követik; -fájdalmasak, szépek.
Átgondoljuk, mit nyújtott sorsunknak az élet:
Örömöt vagy bánatot, - keserűt vagy szépet.
 
Egy év emlékeit hagyjuk magunk után,
s elmélázunk csendben a megtett utunk nyomán.
Elrejtve van még a holnap igérete,
ám, életünket kíséri Isten szeretete!
 
Átvizsgáljuk ismét minden rejtett álmunk..,
-Megkaptuk-e mindazt, mire szívből vágytunk?
Hiszen minden új évben a mi legfőbb vágyunk;
hogy szebb legyen, jobb legyen eltorzult világunk!
 
Volt, mikor nehezebb, vagy könnyebb volt a sorsunk.
Voltak botrányok is, mit másoknak okoztunk.
Kisebb vagy nagyobb csatákat megvívtunk,
az Úr volt mindig velünk, mert, mi Benne bíztunk!
 
-Rohannak a napok, peregnek az évek;
gyűjtik emlékeit szép és zord időknek.
Bezárul ez év is, búcsúzásra kész,
kezet ad az újjal, majd a múltba vész...
 
Elillan, és élted egy részét elviszi.
S ami veled marad, azt tovább érleli...
Minden, ami szép és jó, az hamar elszalad;
beolvad a múltba, aztán emlék marad.
 
De, ha gyermek álmod megőrzöd, -megmarad;
észre sem veszed, hogy az idő szalad.
Mert, a tiszta érzés, mint fehér hópehely,
nem nehéz, s ha elolvad, tiszta marad a hely.
 
Az új évben, mit kívánok, az mindenkinek kéne!
-Legfőbb vágy az egészség s lelkünkben a béke!
Ne zúgjanak többé pusztító fegyverek!
Legyenek hát boldogok végre az emberek!
 
Higyjünk a szeretetben, higyjünk a jóban!
Akkor is, ha sokakban már, már kifogyóban!
Legyen hit és szeretet az emberi szívben,
s higyjük szakadatlan, hogy velünk van az Isten!
 
Távozzon a gyülölet, a betegség s a gondok,
Legyen hát az új év mindenkinek boldog!
Vezérünk a Fény legyen, a Hit és a Szeretet,
mi világítja utunkat s végűl hazavezet.
 
Minden jog fenntartva!

2025. december 14., vasárnap

Posztós Lenke: Idősek angyala


 

Csillagfényes éjjet követ fényes hajnal -
Örömhírrel földre szállt mennyből az angyal.
Meglátogat minden embert; ifjakat és időst,
azt, akinek szíve nyított s befogadja Őt!
 
Isten küldi, s tudja jól, hogy kinek mi a vágya,
áldást, békét, szeretetet szór le minden házra.
A karácsonyi csillag szórja már a fényét,
szebbé, jobbá teszi az időskor létét.
 
Mert, Karácsonykor a szívekben mennyei fény derül.
Aki Jézusban hisz, soha nincs egyedül!
Az áldott idős kornak van sok gazdagsága,
hisz nem más ez, mint kegyelem, Isten ajándéka!
 
Éltünk minden útját a karácsonyi fénnyel,
Jézus beragyogja édes melegével.
Lelkünkben világít, úgy, mint fényes hajnal,
s szívünkben őrízzük deresre-vált hajjal.
 
Őrízzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot;
Igy szebbé tesszük életünket s ezt a zord világot!
Hiszen, hogyha ápolgassuk s tovább adjuk másnak,
minden szikra hozzájárul a lángra-gyulladásnak.
 
Harang hangja hallszik vidáman a szélben...
Csillagfény világít a téli sötét éjben.
Utat tőr magának az áldott, fényes hajnal,
ajándékot hoz a mennyből a karácsonyi angyal.
 
Kisebb, nagyobb ajándék; Istentől van áldva!
Boldog, aki Jézust tiszta szívvel várja!
Ő hoz minden házba; békét, boldogságot,
s szívedbe egy örömteli, áldott, szent Karácsonyt!
 
Én is ez ünnepre szívemből kívánom,
hogy minden ember szívében szeretet lángoljon!
Szálljon égi áldás bőven mindenkire,
gond, betegség, rosszlét legyen kikerítve!
 
S amikor kihunynak az ünnepi fények,
életünkkel mutassunk utat a sötétnek.
Tápláljuk továbbra is a szeretetlángot,
s őrízzük meg szívünkben végleg a Karácsonyt!
 
Minden jog fenntartva! 
xx

2025. december 6., szombat

Posztós Lenke: Kép & Vers 🙂

 




Várva a Mikulást el is szenderedtem!
Ajándékok vettek körül mikor felébredtem!
Egy hústorta van mellettem, ettem is keveset,
Azt jelenti, nem fogyott el a földön a szeretet! 🙂 ❤

2025. december 5., péntek

Posztós Lenke: Kép & Vers 🙂


 


🙂
Nagy szakállú Mikulás,
miért késel, merre jársz?
Szívünk szeretettel vár,
hol rekedtél, gyere már!
 
Lásd, Jerryvel barát vagyok,
egérbe én nem harapok.
A Mikulást mi alig várjuk,
ha kolbászt hozol, azt se bánjuk!
 
Siess hát, mert megfáztunk,
zuzmorás a szakálunk.
Hozz sok kolbászt, s igérjük,
jövőben is jók leszünk!

Posztos Lenke: Kép & vers 🙂 ❤





 
🙂
Mikulás jár, résen állunk,
mi is ajándékot várunk!
Kiraktuk a papucskákat,
belebújtak, akik fáztak.
 
A Mikulás, ha megérkezik,
a papucsunk sok jóval telik.
Tudom, biztos reánk talál,
hisz jó gyereknek ajándék jár! ❤

Posztós Lenke: Kép & vers ❤

Csing, ling-ling száncsengő,
éjféltájban felzengő!
Megvan már a csomagolás;
indul már az ősz Mikulás!
 
A szeretet alig fér;
tele van a kis szekér.
Mindenkinek elhordozza,
négy kis kutyus, alig húzza.
 
Ajándéka nem mulandó,
nem valami földi kincs,
szeretetet, víg örömet,
olyat hoz, mi soknak nincs!
 
Mi is e szép téli estén
kövessük a példáját,
vidám szívvel, nagy örömmel
ünnepeljük Mikulást.