Új kenyér -2o12-ben

Istenünk, jó Atyánk,
könyörgünk, nézz le ránk;
A földön minden teremtményed
sóvárogja üdvösséged!
Új kenyeret ir a naptár,
de látod, szomorú a határ;
A föld szikkadt, megrepedt,
a termés nem nevet,
egy mérges forgószél
bezárta az eget!
A Nap egy sötét felhő mögűl
most is gyűjti erelyét,
egész nyáron szünet nélkül
ontotta a melegét!
Mig egy vihar felbőszülten,
nem ismervén más szabályt,
jégessővel szétpaskolta
a szomjazó határt.
Nem lett, mint a múlt évben;
gazdag termés, ó, Atyánk!
Könnyeink közt, megbűnhödve
mondjuk el a " Miatyánk".
Hálátlanok, rosszak voltunk-
bár bőven volt mindenből,
Kifogyhattál Te is Uram,
hosszas türelmedből.
Másoknak a hibáit
hevesen itéltük,
A szeretet törvényét,
oly sokszor megszegtük.
Megfeledtük, hogy a gazdag,
az, ki másokon segit,
S boldog csakis az lehet,
aki mást is boldogit.
Azt is látod jó Atyánk,
ha Töled elfordulunk,
Jól tudod, hogy milyen sokszor
hálátlanok vagyunk.
De, Te jó Atyánk vagy,
ismered a műved,
Nem tiporod össze
a töredelmes szivet.
Ha a bűnös megtér,
haragod kiapad-
Nem hagyod éhezni
a megtért fiaidat..
Megtört szivvel bánjuk
a mi büneinket,
Bőségben, inségben
hálát adunk Néked!
Köszönjük, jó Atyánk,
hogy rajtunk van a szemed,
Azt is, hogy nem fogy el
Végtelen  kegyelmed!


Posztos Lenke
verse