Posztós Lenke: Emlékkép

Röpülnek az évek, akár a pillanat,
elmúlik minden, az idő gyorsan halad.
Örömök, bánatok, végtelen sorából,
emlékeket ácsol az idő életfából.

Tünékeny minden, akár az álom,
elröpül, s vissza száll néha emlékszárnyon.
Tovatűnő napok, tovatűnő évek,
emlékeit őrzi hűséggel a lélek.

Még fülemben csengnek az otthoni esték,
a szülei házunk, a gyermekkori emlék.
Fölöttük átölel gyöngén az esti csend,
a régenmúlt tavaszok illata benne leng.

Szívemben él még a tegnap valósága,
gyermekéveimnek ártatlan világa.
Lepereg előttem jó anyám mosolya,
amint kis kezemet imára kulcsolta.

Anyám szelíd képét őrízem legjobban;
mintha most is látom, s szívem nagyot dobban.
Feldereng előttem egy, egy drága emlék,
olyan, akárcsak egy rám tekintő szent kép.

Elszorult szívvel, mintha most is látnám,
úgy tíz éves korban, hogy maradtam árván.
Megtört gyermekkorom, elfújta a szél,
elszállt jó anyámmal egy tavasz reggelén.

Minden ami elmúlt, s ami ránk várhat még,
emlék marad egyszer, mely végig elkisér.
Örökre megmarad, ami szép volt és jó,
mert megszenteli szívünkben az Örökkévaló!

Posztós Lenke Blogspot.com
Minden jog fenntartva!