Meghallgattam egyik nap egy csodás mesemondót:
Megtaláltam gyermekszivem, abban, amit mondott.
Egy varázserő megragadott, s a képzeletek szárnya
túl röpitett hét országon a mesék világába.
Volt ott pokol, mennyország is, s a teremtés könyve,
Habár, amit erről mesélt, Mózes elképedne.
De, azért a szivhez beszélt, mint az igazmondó;
Hisz fő hősünk a Szeretet, s igy minden megoldható.
Főlröpit a képzelet a lélekcsatornákon,
S elhordozza gyermekszived hetethét országon.
Végig vezet száz csodán, eskűvőn, váláson,
Újjászületésen, győzelmen, halálon.
A mese kaland, bájital, gyógyir minden kornak
Gyógyit, s közben élményt nyújt a mesemondónak.
Lehetsz csodát kutató, bizonytalan, tétova,
Hősé válsz a mesének szabályait betartva.
De, zár is lehet mindenekhez, s hőse útját járva;
Tanulságot lelhetsz benne, s kulcsot problémádra.
Egységben van minden: Nap, szél, ember és természet
Hétszeresen megszépül, aki benne élhet.
Harcolunk a sárkánnyal, hogy igazságban nőjjünk;
Közben saját életünk meséjét szőjük.
A mese végén győz a jó, mert szeretetre épűl-
Talán nem is lenne szép az élet mese nélkül.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése