Búcsúzásra készen állsz gyönyörű májusom,
suhanó lépteid keserűn bámulom.
Az ébredő hajnallal midőn útra kelsz,
virágszekeredről visszatekintesz,
mert tudod, mily kedves, mily drága vagy nekem,
orgona illatod, gondolod, feledem?
Nem tudod, mindig mily örömmel várlak?
Ó, bár búcsúzáskor megállíthatnálak!
Maradnál még velem, csodatevő mágus,
s lenne ez az élet egy örökös május.
De, látom búcsút intesz, s utadon elkisér,
a rét üde illata, mit szállít az enyhe szél,
a bódító illatú virág kavalkád,
melyet az érkező nyár csokorként ölel át.
Búcsúzásul szép május százszor én megáldlak,
s ameddig csak élek, mindig visszavárlak!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése