Sír az ég
Sír a Föld, sűrű könnyeket ejt,
Sír a Föld, sűrű könnyeket ejt,
mert, akit Isten oly nagyon szeret,
s, akire a földön mindent rábízott,
a Szeretettől egyre eltávolodott.
Haldoklik a szeretet, haldoklik a világ,
a természet szüntelen segítségért kiált.
De, az ember önző, nincs füle hallásra,
nem érinti szívét, csak önnön kapzsisága.
Észlelnie kellene pedig a jeleket,
hisz Isten már oly sokszor figyelmeztetett!
De, az ember kapzsisága felelőtlenül
pusztít, rombol kiméletlenül.
Irtja az erdőket, kivágja a fáit,
az állatvilág sorsa legkevésbé számít.
Addig tart talán pusztító munkája,
mígnem beleesik sáját csapdájába.
Vajon ez a világ végre elveszett?
Hová lett az érzés, hol a szeretet?
Jó volna megtérni, Istent megismerni,
jó volna bizony Embernek lenni!
Jóra és rosszra, a Nap egyformán kel fel.
Mért nem lehet vajon Ember az ember?
Hiszen Isten minket arra teremtett,
de sok emberben a lélek elszenderedett.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése