Lassan búcsút int a nyár,
sárgul a falevél, s halkan a földre száll.
Kertek alján kósza, hűvös szellő szalad,
a pirkadó hajnal könnycseppeket fakaszt.
Napkeleten, Napnyugaton vörös az ég alja,
vándorútra készül; fecske, darú, gólya...
Útra kél a füttyös sárgarigó délre,
sárgul a diófa zöld terebélye.
Elszállnak a darvak, velük száll a szép nyár,
Egy, egy csipkebokron mosolyogva megáll.
A tücsök is búcsúzik, nótája ismerős,
sír a hegedűje, mert kopogtat az ősz.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése