Még élnek a szívekben a nyár kalandjai,
s máris kitárultak a Tudomány kapui.
Szeptemberi behívóra, csilingelő csengőszóra,
.
Díszes osztálytermek tárt ajtókat nyítnak,
régi arcok, osztálytársak mosolyt osztogatnak.
Kortársak és kisdiákok köszöngetik egymást,
elmesélik, hogy töltötték a tovaröppent szép nyárt.
Kezdődik a tanév; az ősz beköszöntött,
a tudás-szerző csata már-már megkezdődött.
Nem számít az, hogy a szülő gazdag-e vagy szegény,
az a fontos mi van ott bent a szívek rejtekén.
Számít; otthon tanították minden szépre, jóra?
Hallgat-e a tanárokra és az intő szóra?
Figyel-e naponta Isten igéjére?
Látszik-e orcáján Jézus szelídsége?
Várja a sok érdekesség, ha Jézus neki úttörő!
Nála van a Tudás kulcsa, a bölcsesség, a jövő.
Vele kezdtem én is egykor lépteimet régen,
emlékeim őrzöm szentül pár megfakult képen.
Ami nem volt kedvencem, az ejtett néha gondot.
Az irodalmat úgy szerettem, mint egy jó barátot.
A matekkal ám nem voltam én mindig kibékülve,
a mértan néha sántikált, a lába ki volt törve.
A nyelvtan óra bizony tetszett, ám sokszor az gyötör,
mennyi képlet sorakozik, s mikor tőr a tör.
Na, de lassan megtanultam, és hogyha hibázok,
nincsen ember hiba nélkül, s ezen nem is vitázok.
Igy gondolok most is vissza az idő távlatából,
diákként, mit átélhettem Istenigazából.
Kívánok a gyerekeknek, sikeres új tanévet,
Gyűjtsenek sok igazgyöngyöt; értékeset, szépet.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése