Van nekem egy selymes szőrű, doromboló cicám.
A világon senkinek semmiért nem adnám.
Hogyha beteg vagyok, megérzi, s gyógyítgat,
A lelkemet látják okos, zöld szemei,
A léptemet hallják figyelő fülei.
Senki sem köszönt a macskámnál szebben,
Nyávogása köszönt hazatérve engem.
Rám tekint és máris pici karma lebben,
Észre sem veszem, s ott van az ölemben.
Hizeleg, dorombol, itt ül ő mellettem,
Bizonyára érzi, hogy én is őt szeretem.
Mindenkinek ezért, én csak azt ajánlom:
Kinek jó a szíve, egy cicára vágyjon.
Mert, ha lábadnál egy cica, ott pihen az ágyon,
Könnyebben lebben majd szemedre az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése